Sulis szerelem

Összezavarodtam!

14. rész

Apa ránk-ránk nézet a visszapillantó tükörből. Nem szólt semmit. Én kényelmesen aludtam. Éreztem, ahogy Szabi simogatta a vállam, a hátam, a fejem. Feltöltött melegséggel. Rég voltam ilyen boldog. Olyan érzés volt, mintha újra elkezdtem volna élni. Amikor felébredtem, hallottam, hogy beszélgetek, így a szemem nem nyitottam, hallgatóztam. Szabi elmesélte apunak, hogyan futottunk össze, mi történt. Szeretne velem több időt tölteni. Apa elmesélte, hogy nem volt még baráti kapcsolatom anyu halála óta. Nem is tudja, hogy vannak- e barátaim. Örül neki, hogy megismert, és kitűnően tudtára adta Szabinak, ha megbánt, megöli. Apai szeretet. Mire hazaértünk kinyitottam a szemem. Szabi segített kiszállni az autóból. Felkísért a szobámba és megvárta míg lefekszem. Hallom, ahogy apu hirtelen felrohan a lépcsőn.

- Emma! Most hívott a főnököm be kell mennem a munkába. Meg leszel egyedül?

- Igen, azt hiszem.

- Ha gondolja maradhatok vele. Nem gond. - Mondja Szabi.

- Köszönöm fiam. Ha időd engedi akkor maradj. Ismerkedjetek, legyetek jók.

Apa elment. Én pedig ott maradtam Szabival. A szobámba, miközben feküdtem az ágyon. Levette a kabátját és a cipőjét. Behuppant mellém az ágyba. Felém fordul.

- Úgy tűnik maradok. Na mit csinálunk Emma?

- Nem muszáj maradnod. Menj nyugodtan.

- Maradok. De mit csináljunk?

- Amit szeretnél. Csak tudjak közbe pihenni.

- Gyere – tárja szét a karját, majd ütögeti a mellkasát jelezve azt, hogy feküdjek rá.

- Biztos? És mi van a „barátok lennék" mondattal?

- Azzal ne foglalkozz. Veled amúgy is barátság extrákkal működhet.

- Az milyen? – értetlenkedem, pedig pontosan tudtam mire gondol.

Újra elkezdett simogatni. És nem mondott semmit. Én is hallgattam. Rám nézett. Megpuszilta a homlokom. Kérdőn felnéztem rá és csak a semmiből megcsókol. Azt hiszem lepirosodtam. NAGYON. Éreztem, ahogy kifordul és szembe néz velem, miközben az ölembe ült be. Majd kivett valamit a zsebéből.

- Mi az? Mit csinálsz? Mit akarsz?

- Shhh! – Szól rám. – Folytatom, amit megígértem!

Elkezdte a nyakam puszilgatni. A keze összevissza volt a testemen. Elvarázsolt. Újra. És ismét nem tudtam ellenállni. Csak hagytam, hogy megtörténjen, és sodródtam az árral. Majd hirtelen hangokat adtam ki és ő csak folytatta. És én hagytam, hiába tudtam, hogy nem kellene. Amikor már végleg kifulladtam, lefeküdt vissza mellém, és én újra a mellkasára tettem a fejem.

- Ez miért? -tűnődtem el.

- Azt hiszem, hogy szertelek. – és én lesokkolódtam.

Mély levegőt vettem. Nem tudtam, hogy kellene reagálni, hisz csak ma találkoztunk. És nem is értem, hogy engedtem, zárkózott vagyok.

- Bennem is kezd valami alakulni. De ugye tudod, hogy csak ma találkoztunk? És máris összegabalyodtunk.

- Tudom, ezzel ne foglalkozz, csak pihenj.

Bólintottam. És újra elaludtam. Mire felkeltem már nem volt ott. Ott hagyott. Egyedül, egy telefonszámmal az éjjeliszekrényemen. Ott hagyott. Illik ilyet? Mert szerintem nem. Na ezért még számolok vele....................Garantálom...................