Sulis szerelem

Micsoda események

33. rész.

Nem is akármilyen híreket hozott nekünk Máté. Azt hittem egy újabb feladat, de nem.

- Szabi bement a medencébe, és nem hajlandó kijönni, és nem tud úszni. Nem tudok mit tenni. Emma segíts!

- Én? Mit tudnák tenni? – kérdezem és gondolkodom.

- Nem tudom, az utóbbi időben sokat lógtatok együtt. – kerekedik el a szemem.

- Emese hol van?

- Már ott, de nem sikerül neki sem.

- Menjünk oda, segítsünk rajta. – súgja Kornél fülembe, én pedig rá nézek.

- Komolyan? Azok után, ami történt, segíteni akarsz rajta?

- Nem kell olyannak lennem, mint amilyen ő. Menjünk. – Bólintottam, és elindultunk futni a medence felé.

Őszintén nem akartam rajta segíteni. Megérdemelte volna. De én nem vagyok olyan. Olyan, mint ő. Bár ezzel nem gondolok igazat, hisz, ha ő nem jön be akkor........... akkor már nem lennék. Lassan a medencéhez érünk.

- Szabolcs! Azonnal ki jössz a vízből!

- Miért? Én mindenkit csak bántok. Semmire nem vagyok jó. Senki nem szeret. Mi értelme van így? Téged is megbántottalak, pedig nem akartam. Alig egy napja ismertük egymást. Te éreztél valamit. Máris összegabalyodtunk. Én pedig? Csak kihasználtam. Mert ott volt a lehetőség, és miért ne? – világ életembe azt hittem, a fiúk nem éreznek ilyet. De tévedtem. Ott állt a medencében. Nyakig vízben. És hallgatjuk mit tett, amit láthatólag megbánt, őrlődik rajta.

- Szabolcs! Azonnal gyere ki! Utoljára mondom. Vagy beugrok, de én valóban ki nem jövök onnan.

- Nem. Nem megyek ki, te pedig nem jössz be. Megérdemlem.

- Hát legyen, te akartad. – És be ugrottam a vízbe. Mélyebb volt, mint az én magasságom, így fulladozni kezdtem. Valaki beugrott utánam, hallottam a csobbanást. Mire feleszméltem a medence szélén feküdtem. Ott ült egyik oldalamon Kornél, háta mögött Barbi és Ákos állt. A tábor első cuki párja. Velem szembe Máté állt. A másik oldalamon Szabi ült, kinek vállát Emese fogta. A két fiú és én tetőtől talpig vizesen. Kornél a kezét nyújtotta felém egy nagy sóhajjal. Szabi lesütött szemmel nézett a földre.

- Miért ugrottál utánam? – kérdezi félve.

- Mert nem voltál halandó kijönni onnan. – válaszolom halkan. Még kissé bódultan fekszek a földön. Kezd sok ember körbe venni, és mindenkit az érdekelt mi történt. Akik tudják hallgattak. Akik pedig nem, azok soha nem is fogják megtudni. Barbi és Ákos, az újdonsült szerelmespár elkezdték az oda gyűlt csapatokat eltessékelni.

- Látod? Tönkre teszlek. -hajol közel hozzám és szinte már fülembe súgja.

- Nem. Már tönkre tettél. – Megszorítom Kornél kezét, ránézek – Segítesz?

- Még szép. Gyere – megszorítja a kezem, és felsegít. Még volt bennem bőven víz. Így amikor felálltam, feljött a sok víz a tüdőmből. Kornél tartott. Erősen tartott.

Visszamentünk a faházba. Átvettem a vizes ruháim, és bebújtam az ágyba. Sikerült elaludnom. Azonban már nem Kornél mellett ébredtem...........