Sulis szerelem

Újabb boríték.....

26.rész

Oda mentem az asztalunkhoz és leültem. Csendben fogyasztottuk a reggelinket, míg nem bejöttek az őrzők és adtak egy borítékot. össze néztünk és azonnal felkaptam és kinyitottam.

Kedves fehér csapat!

10 percetek van kiválasztani egy embert a csapatból, a következő feladatra.

Sok sikert!

- De mi a feladat? – értetlenkedik Máté.

A borítékban egy kép is volt. Egy növény volt rajta. Pontosabban annak a hagymája.

- Ez valami biológiás vagy elméleti lesz. Ki a legjobb botanikából? – Kérdezem és választ várok.

- A bota mi? – folytatja Máté értetlenkedését.

- Botanika, növénytan Máté. – Morog rá Szabi.

- Én nem vagyok jártas benne. – fejti ki Emese gondolatait. - Az informatikának nincs sok köze a botanikához.

- A boxnak se. – érvel Szabi is.

- Mi az a növénytan? Na jó én ezt nem értem. Szóval biztos nem én megyek. – mondja végig Máté. Bár már akkor egyértelmű volt, hogy nem őt küldjük, amikor nem tudta kimondani a botanikát.

- Hát akkor én megyek. Van róla fogalmam.

- Megyek felírlak. – És fel is áll az asztaltól Emese.

- Köszönöm. – kiáltok utána, közben a szememmel Kornélt fürkészem, hogy tőlük ki megy.

Emese visszajött ugyan, de csendbe folytattuk a reggelit. Mikor mindenki befejezte szétszéledtünk, azonban Szabi utánam jött.

- Szóval ilyen hamar túl vagy rajtam? – ijeszt meg kérdésével.

- Honnan gondolod?

- Te meg Kornél reggeli belépőtök. És mit keres rajtad a kabátja?

- Mi az féltékeny vagy? – nevetek fel.

- Nem. Csak...

- De, te féltékeny vagy. Tudod hamar meg kedveltelek, sőt! De, amikor ott hagytál egy világ dőlt össze bennem. Persze ezt te nem érezhetted, mert nem mutattam ki feléd, és összetörtem. Anya halála óta te voltál az első, akiben mertem bízni és akinek oda adtam magam – és újra könnybe lábad szemekkel, elcsukló hanggal folytatom a mondanivalóm – és te erre fittyet hányva ott hagytál, miután jó ormán mondhatjuk úgy kihasználtál. Hiába jöttél már utánam. Hiába. Fájt, amit tettél. Nem tudom mivel érdemeltem ki. És tudod már nem is érdekel. – végig folyó könnyeimmel küszködök. Felemelem a karom, s elfutok. Nem bírtam tovább ott lenni. egyszerűen nem.

- Emma várj!......- és én nem álltam, meg csak rohantam. Rohantam egy olyan helyre, ahol egyedül lehetek és össze szedhetem a gondolataim az egyéni verseny előtt............