Sulis szerelem

Nyugalom.....

32. rész

Nem eszmélt arra, hogy kiáltok. Ott feküdt, én pedig futottam hozzá tehetetlen. Szabi lefagyva nézett. Remegő hanggal ismételgetem a nevét kiáltva. De semmi. Oda értem hozzá és a földre estem. A fejét az ölembe helyeztem

- Kornél kérlek ébredj fel! Kérlek....... – a könnyeim az arcára cseppentek. Magamhoz szorítottam, öleltem erősen. Könnyeim csak folytak. De Kornél nem ébredt. Szabi állt és nézett továbbra is. Az arcomra ült az a fájdalom, amitől a legjobban féltem. Egyszer csak Kornél orrából megindult a vér. Én még jobban bepánikoltam és még jobban megijedtem. Hirtelen felálltam és Szabinak rohantam. Őrjöngtem, ordítottam.

- Mit tettél? Nem elég, hogy egy szellemként élek mióta összetörtél, Még őt is elveszed tőlem? Az egyetlen fény reményt az éltemből? – lökdösöm, kiabálok, szenvedek, mint mindig.

Csak, hogy ezúttal más. Ugyan úgy Szabi miatt, de Kornél fáj. Nagyon fáj. Aztán hirtelen megálltam, a fejemhez kaptam. Valami nem volt jó, valami nem. Éreztem, hogy baj lesz, de a szemem csillogott. Elkezdtem Szabitól hátra fele lépni, és elkapni az egyensúlyom. De nem nagyon sikerült.

- Emma, jól vagy? – fejét fogva néz rám Szabi. Talán csak most jött rá mit tett.

- Úgy nézek ki, mint aki jól van? Az egyetlen fényreményem, aki éleben kezdett tartani a táborban most ütötted ki. A sok stressz pedig nekem sem a legjobb, mint tudod. Eredj vissza Eme...........- és csak lecsuktam a szemem. Megfordultam, Kornélra néztem, és újra kitörtem. A szívem szakad meg így látni. Leültem vissza Kornél mellé. A zsebemből zsebkendőt vettem ki. Elkezdtem letörölni a vért az arcáról. Víz már nem is kellett hozzá. Ott volt a sok könnyem. Fejem a mellkasára hajtottam. Lecsuktam a kén pirosra dagadt szemem. Egyszer csak valaki végig húzza a kézét a hátamon.

- Kornél, Jól vagy? Hogy érzed magad? Mond, hogy nincs semmi baj. – Kérdésekkel bombázom könnyes szemmel, és mosollyal az arcomon, amire halál rémület ült ki egy 5 perce.

- Emma, várj egy pillanatot, hogy levegőhöz jussak. – felülök és meg fogom a kezét, és bólogatok, hogy nyugodtan vehessen levegőt. - Emlékeztess, hogy milyen érzés hallani a hangod. Ajkaid mozognak, de nem hallok semmit. Éljük az életünket, mintha lenne más választásunk. Bárhol, bármikor bármit megtennék érted. Érted bármit. A tegnap elmúlt. A jövő a miénk. -lélegzik nagyokat. Nem érdekelt, hogy ki lát minket, vagy ki áll ott mellettünk, az orrából folyó vér sem érdekelt. Könnyes szemmel a szemébe néztem, s csak úgy megcsókoltam. Nem bosszúból, hogy fájjon Szabinak, hanem mert éreztem, hogy ezt kell tennem.

- Megijedtem nagyon. – Lassan állt fel felé. Segítettem neki. Szabi megfordult, és elment. Nem érdekelte, mi lesz tovább, vagy mi fog történni, csak elment. Én pedig felsegítettem Kornélt. Elindultunk a házuk felé. De nem sokáig jutottunk. Szembe jött velünk Máté, aki híreket hozott...........