Kinyírom.....

131 8 0
                                    

Ez a valami, amit éreztem jó volt. Csak ott volt a fejemben „Szeretném, ha barátok lennénk." mondat. Ami kicsit fájt.

- Ez mi volt?

- Gyógypuszi. Na, segítsek öltözni vagy megoldod?

- Megoldom.

- De azért itt maradok, ha mégis kellenék.

- Rendben. De nem nézhetsz ide.

- Jójó, nem fogok. Annyiszor 😊

- Hééé. Ne próbáld.

- Nem fogok nyugi, csak ha muszáj.

- Ajánlom is. – fiú, úgy is hátra fordul, tudom.

Nyugodtan elkezdtem fel állni, csak hogy nem ment  az olyan könnyen. Vissza huppantam az ágyra. Szabi rögtön megfordult.

- Biztos ne segítsek?

- Na jó kérlek. – mégis csak kell a segítsége - De csukd be a szemed.

- Igyekszem. - nevette el magát.

Lassan kigombolta a kórházi ruhát. Persze a szeme nyitva volt. Mert miért is ne? Lassan felállt. Elkezdte letolni rólam a köpenyt. Nem foglalkoztam a nyitott szemével, csak élveztem, amit csinál. A kórházi öltözetet az ágyra dobta, és közel hajolt a nyakamhoz. Éreztem, ahogy levegőt vesz. Álltunk az ágy mellett. Átkarolt, a feje pedig a vállamon, és a nyakam kezdi puszilni.

- Khm! – köszörülöm meg a torkom, hisz nem helyes, amit teszünk – Fázok!

- Bocsi, csak.......Mindegy. Nyújtsd ki a karod.

Tért észhez rögtön. A kezébe vette a pulcsim. Szembe állt velem, de mielőtt segített volna felvenni magához húzott.

- Akarlak! – súgja a fülembe.

Kissé meglepődtem. Amikor újra becsuktam a szemem, ismét éreztem valamit. Ismét valami másat. Valami olyat, ami szívből jött. Csakhogy ezúttal nem az arcomon landolt, hanem.......

Sulis szerelemWhere stories live. Discover now