Fülig ér a szám!

157 8 0
                                    

9. rész

Jól éreztem magam, hogy itt van mellettem. Feltölt annak ellenére, hogy alig ismerem. talán többet érzek, mint barátság.

-Szabi!

- Igen?

- Te nyúltál a hátsó zsebembe, amikor az igazgatóiba voltunk? – vontam kérdőre.

- Khm – elpirul – ami azt illeti........

- Igen. - vágom rá hirtelen.

- Bocsi. Azt hittem élvezed.

- Nem tagadom, de meglepődtem, meg is ijedtem őszintén szólva. De az előbb mondtad, hogy csak barátok. Nem értem. Magyarázd el. – Nem érdekel mit mond. Csak hadd hallgassam és hadd nézzem ........

- Ez a legrosszabb személyiségem. Ilyenkor egyenesen utálom magam. És....

- Oké. Tomboló hormonok. Maradjunk ennyiben. - vágtam rá hirtelen. – De azért valljuk be elég sok bátorság kellett hozzá, főleg úgy, hogy nem is ismersz.

- Hát igen, de te se engem. És most itt ülök egy kórházi ágyon melletted.

- Mesélj valamit magadról.

- Rossz mesélő vagyok.

- Én gyorsan tudok számolni és jó a memóriám.

-Néha egy barom vagyok. – erre akaratlanul is elnevettem magam.

- Bocsi. - kérek elnézést, a reakciót figyelve.

- Semmi gond. -mosolyog.

- Mikor mehetek haza? – érdeklődöm hátha tud valamit.

- Nemsokára. Remélem ez nem akadályoz meg abban, hogy gyere a versenyre.

- Igazából nem szeretnék menni, nem hagyhatom aput magára. – érvelek.

- Nem marad magába. A nővéred jön haza.

- Te honnan tudsz a nővéremről? – fölöttébb gyanús, hogy sok mindent tud rólam. Ráadásul pontosan.

- Ami azt illeti, apud sokat mesélt, míg nem tértél magadhoz. Jó fej, bírom.

Jézusom vajon mit beszélgettek? Mit gondolt apu Szabiról? Mit gondol rólam?.............. 

Sulis szerelemTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang