Sulis szerelem

Hajnal

24. rész

Hiányzik, de túl kell tennem magam rajta. Ez az élet rendje. Én többet akarok vele, mint barátság. De ő más valakit akar. Hát elengedem, kövesse azt, akit szeret, és remélem meg kapja boldog lesz vele. De most itt van Kornél. Jó srác. Bírom. Azonos az érdeklődési körünk is. Ebből valami kisülhet.

- Szóval Emma, te jössz. Mesélj magadról. – töri meg a gondolataim alatt fellépő csendet.

- Emma vagyok. Egy tök átlagos 17 éves lány. New York-ban élek. Élem a mindennapjaim. Mások szerint zárkózott vagyok. Szerintem csak kerülöm a társaságot. Anyukám meghalt..........lassan 3 éve. Még mindig nem tudtam feldolgozni az akkor történteket. Talán ezért is kerülöm a társaságot, hogy ne hallgassam, hogy „sajnálom". Nehéz a feltörő emlékek miatt. Apa is nehezen lép túl rajta. Van egy nővérem, Anna. Floridában tanul. Azt nem tudom mit, valami hülyeség....... de mindegy is. Van egy kanja, Ákos, aki baromi idegesítő személyiség. Szó szerint púp a hátamon. Még rosszabb! De nem rég megkérte a kezét, így családtag lesz. Ennyi röviden rólam.

- Értem, és sajnálom, ami anyukáddal történt.

- Na látod ezért kerülöm a társaságot. Alapból nehéz feldolgozni hisz az anyukám – és kezdenek jönni a könnyeim, amivel lassan 3 éve küzdök vele. - De azért köszönöm. – mosolyodom el.

- Bocs. – Neveti el magát.

Lassan láttuk a felkelő napot. Közelebb húzódtunk egymáshoz. Alig ismertük egymást, de bíztunk is a másikban. Őszinték voltunk. Vagyis én az voltam. És remélem Kornél is. Jól esett vele lenni. Törődött velem. Elterelte arról a figyelmem ami a való. Egy másik dimenzióba repített, ahol csak mosoly, vidámság és szerelem volt. Várjuk csak..... szerelem?