Sulis szerelem

Megáll a szívem!

19. rész

Mindannyian néztük a képet. A képen egy tó volt, amit fák vettek körül. elkezdtünk gondolkodni, mi is lehet a feladat.

- Valami vizes lesz. – gondolkodik hangosan Máté.

- De valami akadálypálya is lehet-mutat Szabi a tó fölött lógó kötelekre.

- De valami matematikai is. például számold meg a fákat vagy a tó területét. –mondja Emese.

- Én is vízi vagy erőnlétire tippelek. Szóval én kiestem, Emese is. Fiúk?

- Akkor mi megyünk. – jelenti ki Máté.

- Oke. – Szabi is bele egyezik.

- Megyek felírom akkor őket.

Emese elindult. Máté pedig felállt és körbe kérdezgetett ki mire gondol. Szabival maradunk ketten az asztalnál. Befejeztük nyugodtan a vacsorát. Megvártam míg Szabi is befejezi, hisz illetlenség lett volna ott hagyni.

- Jól vagy? -töri meg a csendet.

- Igen persze, csak elgondolkodtam.

- Értem. Mehetünk?

- Igen. – válaszolok.

Gondoltam elmegyek felhívom aput mi újság otthon, hogy van. De valami vagy inkább valaki közbe szólt. A kapuhoz indultam de Szabi követett. Én hátra-hátra néztem. De ő hűen követett. Közbe kikereste aput a névjegyzékbe. Meg nyomtam a hívás gombot. Meg vártam míg kicseng, és felveszi. Újra hátra néztem, de Szabi eltűnt. Valószínűleg látta, hogy beszélgetni akarok és inkább nem zavart.

- Szia apu. – Végre felvette a telefont egy 5 perc után.

- Szia kincsem! Hogy vagy? Milyen a verseny? Milyen a hely? Mesélj!

- Jól vagyok. Megkaptuk az első feladatot. A fiúk mennek. Erőnlétire számítunk. A hely csodás. Van minden, ami kell. Otthon mi a helyzet? – Látom ahogy a munkahelyén ül.

- Minden oke. A nővéred kikészít, a fiújával együtt. – Felneveztek, mert jogába áll kifejezni a nem tetszését, de az a grimasz az arcán............az minden pénzt megért.

- Látom dolgozol, nem zavarlak akkor, bizonyára sok dolgod van, mint mindig.

- Igen, jól gondolod. Később beszélünk. Puszi! Szia.

- Szia.

Megfordultam, a frász jött rám annyira megijedtem. Ott állt előttem Szabi. A szívem majd kiugrott a helyéről. A pulzusom az egekbe. A jobb kezem a szívemen. Látta, hogy hatott rám a hirtelen jelenlétével. Ezért megfogta a bal vállam, és magához húzott és átölelt.

- Nyugalom, csak én vagyok az.

- Nagyon megijedtem. Majdnem szívrohamot kaptam. – vissza folytot nevetéssel néz rám.

- csak én vagyok az, nyugalom.

- Jó..............