Hoppá

195 7 0
                                    

4. rész

Na hát akkor irány az igazgatói. Lassan elindulok. Útközben csatlakozott hozzám Emese is. Szótlanul mentünk egymás mellett végig a folyosón. Az iskola többi diákja kiabálva beszéltek egymással, majd, amikor láttak minket össze súgtak. De még mindig az járt a fejembe „hogy Anna komolyan Igent mondott?". Ehhez persze társult az is, hogy az igazgató mit akar tőlünk?

Beérünk az igazgatóiba. Szabi (az új fiú) és Máté már ott vártak. Aztán velük vártuk mi is tovább, hogy mikor szólnak már, hogy........

-Bejöhettek! – kiált ki az igazgató.

Mi szép lassan bemegyünk. Én utoljára. Bezárom maga mögött az ajtót. A gondolataim is igyekeztem kint felejteni, de nem sikerült kizárni.

-Jó napot! – köszönök utoljára.

- Igazgató úr! Miért hivatott minket? -érdeklődik Emese

- Még a héten nem is bunyóztam! – nevet fel Máté.

-Ne is Máté fiam! – förmed rá az igazgató. Szóval azért vagytok itt, hogy közölje veletek egy hírt.

-Mégis milyen hírt? – vontam meg vállam.

-Egy pillanat, ne türelmetlenkedj! – néz rám szigorúan

Máté közeledni kezd hozzám. Ahogy Szabi is. Nagyon közel vannak. Mit akarhat Máté? Eddig hozzám se szólt. Szabi meg? Nem is ismerem! Mi ez? Ez nem az én kezem lehet. Akkor ki keze van a hátsó zsebembe?.......................

Sulis szerelemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora