Sulis szerelem

Mi volt ez?

29. rész

Leültettek az ágyra. Mellém ültek. Emese egyik, Szabi másik oldalamra. Máté velem szembe állt érthetetlenül. Kérdőn nézett rám, mi történt velem.

- Megehettem valamit, ami nem esett jól - Válaszolok neki, hogy megnyugodjon.

- De jól vagy? – kérdez rá, én pedig bólintottam, és folytatta. – Akkor lemegyek a medencéhez ismerkedni.

- Várj megyek veled! – kiált utána Emese.

Szabi ott maradt velem. Emese direkt hagyott minket kettesben, hogy beszéljük meg a dolgokat. De én csak vissza bújtam a takaróm alá és hallgattam.

- Miért tetted? – töri meg a csendet.

- Miért ne? Ami, ezen a földön körbevesz, az olyan nekem, mint egy múló álom. Nemrég kezdődött, máris vége lesz, ha a nap felkel a láthatáron. Nincs itt maradandó városom, a szívem azt az új világot várja. És összehajtom majd a vánkosom, ha a hajnal rám talál. És itt hagyom azt, ami fáj. Köztük te is....

- Miattam volt?

- Minden miatt! – és újra jönnek az az átkozott könnyek. Látta. Meg akart ölelni, de én ellöktem. Nem engedhetem, hogy újra összetörjek. – Egyedül szeretnék lenni.

- NEM hagylak itt! Mert szeretsz és tönkre teszlek. - Egyre több könny folyik az arcomon végig. Mint valami rossz örökké tartó betegség.

- Tudod......- kezdem kifejteni gondolataim – azt hittem, nincs más csak Te............... csak Te.............. egyedül.............. csak Te........... így egyszerűen... TE. – mély levegőt vettem és nehezen mondtam ki a szavakat könnyek közt- csak Te. Az első szeretetet valahogy elhagytuk már, sok minden rakódott rá. Olyan, mintha elrepült volna kétezer év, csak egy távoli kép tűnik az egész. S közben a szívemben sír a hiány!

- Tudom, de le kell nyugodnod. El kell fogadnod a szívem döntéseit. – mondja ki nyíltan.

- Tudom. De Hogyan tudnák tovább lépni, amibe hittem, az már nem az enyém. Hogy lehetne bekötözni azt a sebet, ami szívemen ég?

- Elfelejtesz......

- Tudod hányszor próbáltam már?

- Nem.

- Akkor ne kérj olyat, ami lehetetlen jó?

- De ez....

- Semmi de- vágok közbe. – Tudod álmodtam százszor és elképzeltem, milyen lesz majd, ha eljössz hozzám. Nyílik az ajtó, ott látlak Téged. Mit mondok majd, hogy nézek Rád? Emlékszem, vártam azon az estén, hogy halljam hangod, beszélj hozzám. Ajtómnál álltál, csendben zörgettél. Az álmom így válhatott volna valósággá. Beléptél hozzám, asztalhoz ültünk. Elmondtam szívem minden titkát. Néztem az arcod, megtudtam mindent, azóta szükségem van Rád. Eljött a reggel, nálam maradtál. Végig beszéltük az éjszakát. Maradj itt végleg, ezt kértem Tőled, s te boldogan igent mondtál. Beléptél hozzám, asztalhoz ültünk. Elmondtam szívem, minden titkát. Néztem az arcod s megtudtam mindent. Azóta szükségem van Rád. Beléptél hozzám, asztalhoz ültünk. Elmondtam szívem, minden titkát. Nézted az arcom, megtudtál mindent azóta szükségem van Rád......