Sulis szerelem

Talán újult erő?

37.rész

- Nem megyek Emma. Nem hagylak itt. Ezúttal nem.

- DE. ITT HAGYSZ. MÁR EGYSZER MEGTETTED. MOST IS MEG TESZED.

- NEM, EMMA NEM TESZEM.

Szabi nem akart ott hagyni. De Kornél is jött lassan. Megállt távol tőlünk és csendben figyelt. Nem bírom ezt tovább. Úgy érzem máris feladom. Éreztem ahogy lassan újra elhagy az erőm, mintha elfogyott volna az életre szánt energiám. A patakokban hulló könnyeimtől már nem is láttam a világot. Csak a titkos, félelmetes éjszaki neszeket hallottam. Semmi több.

- Emma.........EMMA!!!

- Feladom.........-és a sok stresszel, fájdalommal újra a halál küszöbén állva ott fekszem.

- Emma! – szalad oda Kornél is a történteket látva. Szabi már rég a földön ült próbálva felébreszteni.

Ott ült mellettem a két fiú. Már-már könnybe lábadt szemekkel. És néztek. Engem néztek. Én pedig őket, ahogy ott ülnek mellettem tehetetlenül. Láttam magam. Láttam, ahogy ott fekszem. Hogy nem mozdulok többet. Majd egyszer megfogta valaki a kezem.

- Anyu?

- Igen kincsem, anyu......Szép ahogy küzdenek érted. – Mutat az előttünk ülő két fiúra. – Ezért is vissza kell menned helyre tenni mindannyiuk életét.

- De anyu........ én ezt nem bírom tovább... Feladom.

- Te feladni? Ne viccelj már kincsem. Jusson eszedbe mindig: egy gond csak addig gond, amíg nem találunk megoldást rá, a meder pedig csak addig tűnik mélynek, ameddig nem kezdünk kimászni belőle.

- De anyu ez már nem csak egy gond.... Nem bírom tovább! KÉSZ! ENNYI VOLT!

- Csukd be a szemed!

Én becsuktam a szemem. És nem láttam tovább magam, ahogy ott ül a testem mellett a két fiú, akik épp újraélesztenek. Anyu eltűnt, mielőtt újra megölelhettem volna. S valami életerőt sugárzott belém. Kinyitottam a szemeim. A két fiút láttam magam előtt. Újra. Láttam, ahogy egy nehéz sóhajt engednek el, látva azt, hogy még élek. Fizikailag igen, élek. De lelkileg? Lelkileg már rég meghaltam. Úgy érzem, mintha ez vihar tombolna bennem. A lelkem kinyírták. Már a testem is feladta, csak rendet tenni jöttem vissza. Fáj. Nagyon fáj. De mit tehetnék másat???

- Emma mond, hogy jól vagy – néz rám kerek könnyes szemekkel Kornél.

- Vizet.......vizet adjatok......- ennyi jött ki belőlem. Csak ennyi. Szabi azonnal vízért rohant, Kornél pedig ott maradt mellettem. Szabi pillanatok alatt ott termett a vízzel. Két kortyot ittam és visszaadtam neki.

- Köszönöm.

- Jobban vagy?

- Kicsit. ANYU! Hol vagy anyu?

- Gyere feküdjünk le. – a két fiú össze nézett és felsegítettek. Majd lassan a faházunkhoz kísértek. Bekísértek, lefektettek, majd mindketten az ágyam szélére ültek. Itt az ideje. Meg kell velük beszélnem.........