Az örök határsértő

33. fejezet - Leningrád (2/2.)

megjegyzés: dőlttel szedtem az idézett sorokat.

_____

Hamar elaludtam, és csak másnap délben riadtam fel. Vaszilijt nem találtam magam mellett, de a konyha felől csörömpölést hallottam. Megkerestem az éjszaka kölcsönvett inget, abba bújtam bele, és kiléptem a szobából. Már átvágtam a nappalin, amikor megütöttem füle egy idegen nő hangja, megtorpantam. Arra nem maradt időm, hogy megfontoljam, akarok-e vele találkozni vagy inkább visszamenekülök a szobába, mert Vaszilij kilesett a konyhából.

– Jó reggelt, édes Magda – köszönt.

– Jó reggelt – motyogtam, és hagytam, hogy magához húzzon, csókot nyomott a homlokomra.

Elnézve Vaszilij mellett megpillantottam a nőt, aki az asztalnál ücsörgött, egy csésze teát tartott tenyerei között, és engem fürkészett. Feltűzött haja sötétszőke volt, szemei kékek, arca kerek és mosolytalan, tartása egyenes és merev. Emlékeztetett Vaszilijra, mások számára minden bizonnyal ő is ugyanilyen ridegnek tűnt.

Vaszilij kiengedett az ölelésből, mire a nő felállt, és odalépett hozzám.

– Milyen jó végre találkozni veled. – A jobbját nyújtotta. – Darja Petrovna Minovszkaja vagyok, Vaszilij édesanyja. Remélem, nem bánod, ha tegeződünk, hiszen már a menyem vagy.

– Nem, dehogy. – Hangom rekedten csengett, megköszörültem a torkom. – Magda Minovszkaja vagyok – mutatkoztam be, és elfogadtam Darja kezét. Tenyere átmelegedett a csészétől.

– Rengeteget hallottam rólad. – Darja nem mosolygott, a szemei ellenben meleg fény csillant. – Mióta Vaszilij megismert, másról sem beszél.

– Mama – szólt rá Vaszilij finoman.

– Hazudok talán? – hunyorgott vidáman Darja.

– Ülj csak le, édes Magda – tette derekamra kezét Vaszilij. – Csinálok neked teát.

Letelepedtem az asztalhoz, Darja velem szemben foglalt helyet, közben le sem vette rólam a szemét, zavartan húztam összébb magamon Vaszilij ingét.

– A minap jártam a Frunzenszkijben – csevegett a nő. – Nagyon aranyos babaholmikat lehet kapni.

– Minek vennénk babaholmikat? – Vaszilij letett elém egy csésze teát, elrebegtem neki egy köszönömöt. – Még azt sem tudjuk, hogy fiú vagy lány – ült le mellém.

– Olyan holmit kell venni, amit fiúra meg lányra is rá lehet adni. Ne egyszerre akarjatok mindent felvásárolni, apránként okosabb – tanácsolta Darja.

– Majd szétnézünk Magdával – hagyta ennyiben Vaszilij.

– Apádnak abban is igaza van, hogy jobb mielőbb megkérned a nagyobb szolgálati lakást – folytatta Darja. – Ha megszületik a baba, és úgy kell költözni, az bajos lesz.

– Bemegyek ma a parancsnokságra – biztosította Vaszilij. – Beszéltem Averkijjel délelőtt, eljön értem.

– Averkij Krakovszkij?

– Hány Averkijt ismersz, mama?

Darja hümmögött, és kortyolt a teájából.

– Biztos vagy benne, Vasziljuska, hogy egy olyan ember, mint Averkij... – kezdte.

– Igen, biztos vagyok benne – vágott szavába Vaszilij.

– De ha majd megszületik a baba...

– Mama – ütött meg szigorúbb hangnemet Vaszilij. – A véleményem Averkijről változatlan.