Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

11.

A nagyteremben ültünk és egyszer csak veszekedést hallottunk.

~Már megbocsásson Professzor asszony, de pontosan mire céloz?~ hallottuk Umbridge hangját.

~Csupán annyit kérek, hogy az én diákjaim esetében szorítkozzon a Roxfortban előírt fegyelmezési eljárásokra!~ ekkor indultunk el Enzoval megnézni mi történik.

Már többen is kijöttek a nagyteremből, hogy megnézzék mi folyik itt.

~Biztos félreértem, de ez úgy hangzott mintha meg akarná szabni, hogy mit tehetek a saját órámon, Minerva.~ lépett egyet fel a lépcsőn Pinki.

~Szósincs róla Dolores.~ lépett McGalagony egy lépcsőfokot feljebb.~ Csupán nem tetszenek a középkori módszerei.

~Sajnálom drágám, de aki az eljárásomat bírálja, az a minisztériumot bírálja, sőt hova tovább az a miniszter urat bírálja. Én igazán toleráns vagyok, de van egy dolog amit nem vagyok hajlandó elviselni és az a hűtlenség.

~A hűtlenség..~ lépett vissza McGalagony.

~A roxforti helyzet ezerszer rosszabb mint hittem.. Corneliusnak sürgősen intézkednie kell..~ fordult a kisebb diáksereg felé.

Ezzel fejeződött be a vita.

Másnapra már egy táblát raktak a nagyterem ajtaja felé.. Umbridge lett a főinspektor. Az összes órát végig hallgatta, pontosabban a tanárokat.

~Borzalmas ez a nő..~ mondtam mérgesen, mire felém kapták a fejüket többen is.

~Ne is mond.. ~ mondta Enzo.

~Téged nem is szokott büntetésbe küldeni.~ ekkor épp a Greengrass tesók felé néztem ahol egyszerre 4 fiú is volt. Ott beszélgetett Mattheo, Lucian, Draco és Theodore Daphneval és Astoriaval.

~Féltékeny vagy?~ kérdezte Enzo mikor oda nézett ő is.

~Ugyan már!~ legyintettem.

~Süt rólad a féltékenység aranyom.~ ült mellém Parkinson.

~Utálom őket.~ szűkítettem a szemem.

~Meg azt, hogy ilyen rosszba vagy velük.~ mondta egy mosollyal Pansy.

~Azt meg még jobban, hogy már ismersz.~ szörnyülködtem el ezen a tényen.

~Ugyan, mi lenne ha végre békét kötnénk?~ ennek a nőnek elment az esze..

~Beteg vagy?~ tettem a homlokára a kezem.

~Lehet.. De ha most nem mész bele..~ nem fejezte be a mondatát, de pontosan tudtam mi a mondat vége.

~Rendben. Legyen, kössünk békét, de van egy feltételem..~ szögeztem le.

~Mi lenne az?~ kérdezte kíváncsian.

~Mostanában Delphiékkel is jóban vagy..~ kezdtem bele.

~Azt akarod, hogy kémkedjek neked?~ mosolyodott el ravaszan.

~Csak ha mondanak rólam valamit azt el kell mondanod.~ mosolyogtam ártatlanul.

~Nem hittem volna, hogy egyszer erre fogsz kérni, de rendben, legyen.~ mosolygott csalfán.

~Akkor szent a béke?~ nyújtottam a kezem.

~Szent bizony.~ fogadta el.

A napokban Umbridge elrontotta minden szórakozásunkat, a Weasly édességeket és játékokat betiltotta, zenét se hallgathattunk és egész álló nap az egyenruhánkban kellett lennünk. Ráadásul Pansy csak annyit mondott, hogy nagyon hiányzom a lányoknak és megbánták, hogy hazudtak nekem. Így arra a döntésre jutottam..