Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

7.

Visszatértek mindhárman egy zsupszkulccsal, viszont.. Cedric halott volt, Mattheo nem volt magánál és Harry megállás nélkül sírt..

Először mindenki azt hitte,hogy minden rendben, de mikor Fleur felsikított már tudta mindenki, hogy baj van.

~Harry! Mattheo!~ szaladtam volna le a fiúkhoz, de valaki megfogta a kezem.

~Maradj a többiekkel!~ szólt rám Piton és lesietett.

•A gyengélkedőn•

Már egy napja ülök Mattheo ágya mellett. Mióta vissza tértek fel se ébredt a fiú..

~Sophi..~ szólított meg Delphi.

~Mhh?~ próbáltam nem elaludni.

~Ne aggódj, fel fog ébredni.~ rakta a kezét vállamra.

~Tudom..~ töröltem le a könnyeim.

~Nem vagy éhes? Maradok Matt mellett ameddig te lemész reggelizni-

~Nem vagyok éhes..~ vágtam a szavába.

~De enned kell neked is.~ próbált meggyőzni.

~Majd eszek később..~ válaszoltam.

~De-~ eősködött volna.

~Kérlek Delphi..~ néztem rá kisírt szemeimmel.

~Rendben..~ ezzel ki is ment.

Már délután lehetett mikor nekem sikerült elaludnom. Alig aludtam az éjjel, mert folyton Cedric holttestét láttam magam előtt és Mattheot ájultan..

~Sophi..~ kaptam fel erre a fejem. Mattheo magához tért.

~Matt!~ elkezdte kinyitni a szemét és mikor meglátott elmosolyodott.~ Hogy vagy? Minden rendben? Hívjam Madam Pomfreyt? Tudod mit ide hívom!~ indultam el, de a fiú megfogja a kezem ezzel maradásra bírva.

~Már meg se ölelsz?~ kérdezi mosolyogva mire a karjaiba borultam.

~Tudod te mennyire aggódtam érted?~ ütöttem vállon.

~Visszatért..~ mondta lesokkolva.

~Mi?~ húzódtam el tőle.

~Az apám.. Megölte Diggoryt és-

~Dumbledore már tudja.~ nyugtattam.

~Komolyan?~ lepődött meg.

~Harry vissza hozott mindkettőtöket.. Azt hittem meghaltál..~ hajtottam le a fejem és próbáltam visszafogni a sírást.

~Hé!~ megfogta az arcom és felemelte, hogy a szemébe nézzek.~ Nem szabadulsz meg tőlem egy könnyen..~ nevetett fel a fiú majd megölelt.

~Remélem is..~ nevettem én is.

•Év végén•

~Nem rég, iskolánkat, szörnyű veszteség érte. Cedric Diggoryval elment közülünk egy példás szorgalmú diák, egy talpig becsületes ember. És ami a legfájóbb egy hűséges odaadó barát, ezért úgy vélem jogotok van megtudni, hogyan halt meg. Nos Cedric Diggory barátunkat Voldemort ölte meg. A minisztérium nem óhajtotta, hogy ezt megtudjátok, de ha hallgatok, Cedric emlékét sértettem volna vele. A fájdalom, a veszteségünk fájdalmat emlékeztessen rá mindnyájunkat, hogy bár távol élünk egymástól s más-más nyelvet beszélünk, a szívünk együtt dobog. Ez a tragédia az idén kötött baratságokat még százszor fontosabbá teszi. Higyjünk ebben s akkor Cedric Diggory nem halt meg hiába. Ez éljen bennetek, úgy emlékezzetek a fiúra, aki őszinte, becsületes, bátor és igaz volt mindhalálig.