Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

29.

~Sophi!~ hallottam tompán a nevem. Mattheo letérdelt elém és nagyjából még láttam, hogy a többiek minket védenek. Én csak bámultam magam elé és próbáltam összeszedni minden erőmet, majd láttam..

~Az utolsó horcrux a kígyó..~ suttogtam aztán a fejem újra fájni kezdett. Még több mindent láttam. Vizet láttam és csónakot. A kígyót és Lucius Malfoyt.. A keresztapámat keresi..

~Sophi!~ fogta meg az arcom Mattheo.~ Hé! Gyere!~ segített fel.

~Jól vagyok..~ mondtam és tovább védekeztünk. Láttam Harryéket, gondolom a kikötőbe mennek.~ A kikötőben van az apád..~ nyögtem be Mattheonak, aki egy pillanatra leblokkolt, majd tovább harcolt.~ És most már valószínű Piton is..~ mondtam szomorúan. Éreztem, hogy bajban van a keresztapám, de most nem tudok elmenni.. Segítenem kell a barátaimnak.

~Vitézül küzdöttetek, de hiába.~ szólalt meg újra..~ Elég volt már ebből, a kiontott mágus vér minden cseppje veszteség számunkra. Parancsot adok a csapatom visszavonulására. Összegyűjtsétek, megengedjük, hogy összegyűjtsétek halottaitokat. Harry Potter,~ szólította meg a bátyám.~ hozzád szólok most! És csak hozzád! Te ma este veszni hagytad megannyi barátod, ahelyett, hogy szembe néztél volna velem. Szégyenletesen viselkedtél! Gyere el a tiltottrengetegbe és nézz szembe sorsoddal! Ha nem adod át magad nekem, megölöm őket, megölök minden férfit, minden nőt és gyereket, aki rejtegetni próbál előlem!~ fenyegette Voldemort az ikremet..

Ezek után Voldemort minden csatlósa elment, mi pedig összeszedtük a szeretteinket.. Amint beértünk a terembe, ahol a sérültek vannak és a halottak, szembesültem azzal, hogy a Weasly család is elvesztett valakit.. Oda mentem és mikor megláttam kinek a holtteste felett állnak nem hittem a szememnek.. Fred.. Freddie.. meghalt..
A szemeim könnyekkel teltek meg és a szám elé kaptam a kezem, nem akartam felsírni..
Aztán kicsit oldalra néztem és láttam, hogy Lupin és Tonks holtteste egymás kezét fogja.. Ahogy körbenéztem a termen, sok szerettünk és barátunk vesztette életét ebben a csatában.. Most már elsírtam magam. Mattheo pedig, Mattheo ott volt és szorosan átölelt. Próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel. Már csak abban reménykedtem, hogy a keresztapámnak nincs semmi baja.

Amint megláttam Harryéket elveszett a reményem.. Mind hárman búskomoran jöttek be, majd mikor meglátta Ron a testvérét.. Szegény fiú.. ha én elveszíteném Harryt, teljesen összetörnék..

~Harry!~ öleltem meg.~ Piton? ~ kérdeztem egy csöppnyi reménnyel.

~Sajnálom..~ suttogta, mire lesokkoltam.

~Nem..~ léptem tőle hátrébb.~ Nem..~ léptem még egyet hátrébb és még egyet, míg bele nem ütköztem valakibe. Az a valaki átölelt, szorosan. Mikor hátra fordultam csak a mellkasába furtam az arcom. Az illata olyan megnyugtató volt és az ölelése is.

~Semmi baj nem lesz!~ próbált nyugtatni.~ Együtt átvészeljük!~ mondta és egyre csendesedett a sírárom. Miután összeszedtem magam elindultunk megkeresni a barátainkat.

~Jól van mindenki?~ kérdeztem mikor odaértem hozzájuk.

~Kisebb sérülésekkel túl éltük.~ mosolygott halványan Enzo.

~Mi történt Soph?~ állt fel Delphi.

~A keresztapám-~ kezdtem de elcsúklott a hangom. Ebből rájöttek a többiek, hogy mi is történt..

~Annyira sajnálom..~ ölelt meg Delphi, ahogy Flora és Pansy is.

A barátainkkal leültünk és csak csendben gyászoltuk az ismerőseinket. Sok mardekáros a mi oldalunkra állt, és egy páran el is vesztették az életüket.