Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

3.

A kezembe lévő elázott levéllel és képpel kimentem a szobából. Felmentem a csillagvizsgálóig ott a korlátnál leültem és lenyugodtam. Nem tudom meddig ültem kint, de nem tűnt sok időnek.~ Sophia! Sophia! Sophi-!~ kiabálta a nevem Matt.

~Ne kiabálj, itt vagyok!~ mondtam és a fal mögül kinyújtottam a kezem.

~Mit csinálsz itt? Mindenhol kerestünk!~ érdeklődött és hallottam, hogy közelebb sétált.

~Csak kiszellőztettem a fejem.~ megláttam Mattheo lábait előttem, majd leguggolt elém és a térdeim fogta meg.

~Mi történt?~ próbálta vizsgálni az arcom.

~Semmi..~ válaszoltam kicsit duzzogva és félre néztem.

~Sophi, te nem szoktál ennyire kiakadni. Oka van ha te bárkivel is kiabálsz.~ kerültem a tekintetét végig.

~Elázott az egyetlen képem a szüleimről és a levél amit anyától kaptam a 14. születésnapomra..~ vallottam be a könnyeimet visszanyelve.

~Sajnálom.~ őszintének éreztem.

~Nem kellett volna kiabálnom veletek..~ hajtottam le fejem.

~Luciannak nem kellett volna egy bűbájt kipróbálni a szobátokba. Amúgy meg Parkinson már azért is kiabált volna, hogy a szobátokban vagyunk.~ mondta és kicsit elnevette magát ahogy én is.~ Menjünk, nézzük meg kik lesznek a bajnokok!~ állt fel és nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam. Mikor felhúzott kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.. Belenéztem a fiú szemébe, amiben teljesen elvesztem.~ Sophi..~ suttogta és egy kicsit közelebb hajolt.

~Ideje lenne mennünk..~ suttogtam és egy kicsit hátrébb léptem, majd elindultam.

•A kiválasztás után•

~Mégis hogy történhetett ez?~ kérdezte Delphi idegesen, közben össze-vissza járkált. Az ikremet és Mattheot is kiválasztotta az a hülye Serleg a versenyre. Most az igazgató irodája előtt várjuk a fiúkat.

~Nem tudom, de abba hagynád a járkálást? Ezzel csak jobban idegesítesz!~ mondtam nyugodt hangon, miközben belül szét vetett az ideg.

~Lányok..~ lépett ki mindkettőnk bátyja Dumbledore irodájából.

~Mondjátok, hogy nem ti dobtátok bele a neveteket abba a hülye serlegbe!~ néztem mindkét fiúra.

~Mert nyílván annyira hülyék lennénk, hogy megöletjük magunkat.~ mondta Matt flegmán.

~Te csak meg se szólalj! Valakit megkértél, hogy dobja bele?~ vádolta a testvérét Delphi, miközben fenyegetően mutogatott felé.

~Te komolyan ennyire hülye vagy?~ lett Mattheo ideges.

~Ne a folyosó közepén kezdjetek el veszekedni!~ szóltam a barátaimra, akik nem nagyon hallgattak rám..~ Harry egy szóra!~ mentem kicsit arrébb a többiektől.

~Nem én dobtam bele a nevem abba a serlegbe!~ mondta egyből a fiú.

~Hiszek neked.~ szóltam közbe őszintén.

~De nem én vo- hiszel nekem?~ lepődött meg.

~Az ikrem vagy, már hogy a viharba ne hinnék neked?! Viszont vissza kell lépned! Rossz előérzetem van ezzel a versennyel kapcsolatban..~ kezdtem.