Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

20.

~Azonnal eresszen el mocskos qvibli!~ mondta egy ismerős hang.

~Lumpsluck professzor! Ezt a tanulót most tartóztattam le. Egy fenti folyosón ólálkodott. Azt állítja, hogy ön meghívta őt az estélyre.~ mondta Frics úr.

~Jó hazudtam, nem hívott meg!~ vallotta be Malfoy.~ Most boldog?

~Majd én kikísérem Dracot.~ ment oda a keresztapám.

~Köszönöm. Tanár úr.~ ezzel elindultak..

~Matt, mindjárt jövök..~ indultam meg én is. Lehet túl kíváncsi vagyok, de van egy olyan érzésem, hogy valamiben mesterkednek keresztapámék.

~Lehet, hogy én átkoztam meg Bellt. Lehet, hogy nem. Mi köze hozzá?~ kérdezte a fiú mérgesen. Ekkor Piton a falhoz nyomta.

~Megesküdtem, hogy megvédelek! Letettem a megszeghetetlen esküt.~ válaszolt idegesen Piton.

~Nincs szükségem védelemre! Engem választottak ki erre! Engem és nem mást! Elég erős vagyok!~ ekkor valaki megfogta a vállaim és én megilyedtem, de még idejében eszméltem, hogy csak a barátom az.

~Mit keresel itt?~ suttogta.

~Maradj csendbe!~ fogtam be a száját.

~Te rettegsz Draco! Titkolni próbálod, de lerí rólad! Engedd, hogy segítsek neked!~ szinte könyörgött a keresztapám.

~Nem! Engem választott! Most bizonyíthatok!~ mondta eltökélten Malfoy.

~Mi a fenét csinálsz Sophi?~ tolt a falnak Mattheo.

~Te erről is tudtál?~ hökkentem meg.

~Ne kezd, légyszíves-~ nézett a szemembe kicsit unottan.

~Tudtál vagy sem?~ vágtam a fiú szavába.

~Tudtam.~ ismerte el.

~Megint titkolózol?~ néztem rá csalódottan.

~Csak mert tudom, hogy elmondanád az ikrednek!~ mondta amit gondolt..

~Ennyire nem bízol bennem?~ könnyeztem be.

~Nem erről van szó, csak-~ sóhajtott gondterhelten.

~Csak? Csak mi? Nem bízol bennem! Pontosan erről van szó!~ suttogtam dühösen.~ Csakhogy tudd a bátyám azt se tudja, hogy te végig tudtad, hogy vissza fog térni az apád..

~Sophi..~ arrébb löktem és a szobámba siettem.

Mikor beértem elsírtam magam és a lányok emiatt végig kérdezgették az estét. Próbáltak vigasztalni, de nem nagyon jött össze. Mattheot próbáltam kerülni abban a kisidőben, míg haza nem mehetünk. Nyílvan nem mindig sikerült..

•A vonaton•

Már haza felé tartottunk és én Matt mellett ültem. Míg a többiek beszélgettek én az ablakon kifele bámulva gondolkodtam.

~Sophi, minden rendben?~ kérdezte Theo.

~Mi? Ja persze..~ mosolyogtam, de az a mosoly nem volt valami igazi.

~Tényleg milyen volt a tegnapi bál?~ mosolygott perverzen Lucian.

~Fantasztikus..~ álltam fel és elindultam kifele.

~Sophi várj egy kicsit!~ fogta meg a kezem Mattheo.

~Szerintem csak akkor beszéljünk ha képes vagy megbízni bennem..~ ezt még a többiek is hallották. Ezután elmentem a mosdóba és kerestem egy üres kabint. Szerencsére találtam egyet.