Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

8.

Még jöttek egy páran. Vannak akiket csak látásból ismerek és akiket egyáltalán nem is ismerek.

~Na és mond csak drága, hány éves vagy?~ kérdezte a srác akivel már egy ideje beszélgettem.

~Miért is érdekel?~ húztam fel a szemöldököm.

~Csak érdeklődök.~ válaszolt a fiú.

~Egyfeltétellel elárulom..~ kezdtem megint a kis játékom.

~Mi lenne az?~ húzta perverz mosolyra a száját.

~Előbb mond el te a korod.. Utána én..~ válaszoltam ravaszan mosolyogva.

~18 vagyok. Na és te?

~Sophi, gyere!~ szólt Delphi.

~Az enyém titok!~ válaszoltam még a srácnak, majd a baratnőmhöz mentem.

~Be szeretnék neked mutatni valakit.. Sophi, ő itt egy elég jó barátom Lorenzo Berkshire. Enzo, ő itt Sophia Denem, az unoka testvérem.~ mosolygott a lány.

~Örülök.~ nyújtottam a kezem, de ahelyett, hogy a fiú megrázta volna inkább kézen csókolt.

~Én is örülök kisasszony.~ mosolygott.

Miközben beszélgettünk Lorenzoval észre vettem, hogy Mattheo végig engem figyel.

~Egy pillanat és jövök.~ indultam meg Mattheo felé.~ Megtennéd, hogy nem bámulsz folyamatosan?~ álltam meg mellette.

~Te most hozzám beszélsz? Mert egész este nem szóltál hozzám.~ tetette a meglepődöttségét.

~Adtál okot rá.~ forgattam a szemem.

~Ha az az oka, hogy védeni próbállak, akkor bocsánat.~ mondta elég szarkasztikusan a bocsánat szót.

~Ugyan már.. Mitől kellene megvédened?~ nevettem ki a fiút.

~Az igazságtól-~ nem kaptam meg az elegendő választ, mert valaki odajött hozzánk Mattheonak köszönni..

~Szia Mattheo! Rég láttalak! Apád jól van?~ kérdezte az ismeretlen.

~Szia Nate.. Igen megvan..~ frusztrált volt Matt az ismeretlen srác miatt.

~Apám szerint jól kiterveltétek a párbajos dolgot..~ dicsérte a fiú a Tervet.

~Terv? Milyen terv?~ szóltam bele a beszélgetésbe.

~Tudod.. Az a terv, hogy Mattheo is párbajozni fog, meg hogy hogyan élesztik fel a Nagyurat. Bár Pottert nem sikerült megölni..~ Mattheora néztem, aki a homlokát maszírozta idegességében.~ Tényleg a húgával, hogy állsz? Sikerült már elcsábítani?~ erre már a szemeimben is könnyek csillogtak.

~Igen Mattheo, sikerült már a kis hiszékeny Potter lányt elcsábítanod? Biztos sikerült mert olyan hiszékeny, te pedig olyan jó hazudozó vagy..~ mondtam, majd mivel nem kaptam választ elindultam kifele.

~Sophia várj!~ jött utánam, ahogy a többiek is.

~Végig tudtad!~ fordultam vele szembe.

~Ezért akartam, hogy elmenj!~ szólt idegesen.

~Azért, hogy ne derüljön ki, hogy te végig tudtad, hogy megakarják ölni a testvérem?~ kérdeztem dühösen.

~Sophia hallgasd meg..~ szólt Delphi, ekkor esett le, hogy az összes barátom tudta..

~Mind tudtátok, igaz?~ végig néztem a társaságon, akik lehajtott fejjel álltak előttem.~ Hogy lehetek ekkora idióta?~ kérdeztem inkább magamtól, mint tőlük.