Harry Potter Ikre (Mattheo Denem ff.) [BEFEJEZETT]

26.

~Akkor menj el!~ emelte fel a hangját Harry.~ Menj el!~ Ron levette a nyakláncot és a földre dobta, összeszedte a cuccait, majd Hermione felé fordult.

~Te jössz?~ a lány nem tudta, hogy mit mondjon..~ Velem jössz vagy maradsz?~ Hermione Harryre pillantott.~ Jól van. Világos. Láttam én amit láttam.

~Semmit nem láthattál!~ mentegetőzött a lány. Ron nem várt, kiment a sátorból. Hermione egyből utána rohant, de hiába. Ron nem jött vissza.. Tudom mire értette Ron azt, hogy látta amit látott.. Egész végig úgy viselkedett Hermione és Harry, mintha többek lennének. Megértem Ron kiborulását. Igazából engem is zavart egy kicsit, mert én végig a Hermione Ron párosnak szurkoltam. Ezek után megértettem, hogy a féltékenység nagy úr.

Hermione megjelölt egy fát, majd hopponáltunk. Nem sokkal később sátrat vertünk és Hermione leült mellém a kezében levelekkel.

~Ezeket még nem olvastad el..~ nyújtotta őket felém. Kérdőn néztem rá, közben kivettem a kezéből a leveleket.

~Ez mi?~ kezdtem az egyik levelet kibontani.

~Ezeket Mattheo írta neked..~ sóhajtott, mire felcsillant a szemem.

~Elhoztad őket?~ néztem rá mire bólintott, majd fel állt és visszament a sátorba. Én elkezdtem kibontani a leveleket és olvasni.

Hermione eléggé le volt törve, így Harry bement hozzá a sátorba felvidítani. Pontosan nem tudom mit csináltak bent, mert én nem mentem be. Kint ültem és olvastam Mattheo leveleit. Főleg csak bocsánatot kért tőlem és leírta, hogy szeret. Némelyik résznél el is sírtam magam. Annyira hiányzik.

A következő utunk a szülőfalunkba vezetett, Godric's Hollowba. Megtaláltuk a temetőt.. ahogy a szüleink sírját is. Ahogy álltunk a sírjuk előtt nekem egy könnycsepp hullott le az arcomon. A pálcám segítségével egy koszorút varázsoltam a sírra.

~Valaki figyel minket..~ suttogta Hermione.~ A templomnál.~ lassan oldalra néztünk. Egy öregasszony volt az.. amint ránéztünk elindult.

~Azt hiszem tudom ki ez..~ mondta Harry, majd elkezdtük követni.. Egy darabig követtük a nőt. Aztán én lelassítottam.. Megláttam a régi házunk..

~Itt haltak meg a szüleink..~ vettem egy mély levegőt.

~Itt ölte meg őket..~ folytatta Harry, ekkor oldalra néztünk és az az öregasszony állt mellettünk.

~Maga Battilda, ugye?~ a nő csak a bátyám szemébe nézett, majd elindult egy házba..~ Segítek, oké?~ vette ki Harry az öregasszony kezéből a gyufát, hogy meggyújtsa a gyertyát. Aztán felfedezett egy képet.~ Megmondaná, hogy ez ki?~ a nő megfogta a gyertyát és elindult az emeleten, a bátyám pedig követte..

~Harry!~ suttogta Hermione, mire én is elindultam szétnézni.

~Nézzünk szét..~ suttogtam a lánynak. Hermione jött utánam. Egy kisebb szoba vagy inkább spejzbe néztünk be, ahol valami érdekeset találtunk..~ Harry..~ suttogtam, majd összenéztem a lánnyal és elindultunk felfelé. Épp időben értünk fel. Hermione ment elől és ő kábította el a kígyót. Újra nekünk támadt, mire védtem magunkkat. Hermione megfogta a kezem és Harryét, majd hopponált.

Egy tóhoz hopponaltunk. Mivel tél van, mindent hó fed és rohadt hideg van. Egy jó pár napot ott töltöttünk, míg az egyik reggel Harry kiabálására keltünk.

~Hermione! Dorea!~ kiabált Harry.

~Mi történt?~ ment ki Hermione először.

~Baj van?~ húztam magamon össze Mattheo egyik pulcsiját. Örülök, hogy Hermione "véletlen" elrakta ezt is.