Ghabby és Lando általános iskola 6.osztálya óta alkotnak boldog és elválaszthatatlan párt. De az új évben minden megváltozik. Lando kifordul önmagából, és meglepő dolgokat művel. A barátnője pedig, csak tűr. De egyszer mindenkinél elszakad a cérna...
Ghabby nyilvánvalóan követte a divatot. De, hogy minden országét. Utazáskor, mindig az adott ország stílusának megfelelően pakolt. Ma sem tett másképp.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Így ment be munkahelyére. Édesanyjánál szálltak meg, így Lando otthon maradt hugával. Lando számára mindig is külőnleges volt Juli, óvta, s védte mintha csak saját huga lenne, de a lány sem volt másképp a fiúval.
Mikor Ghabby végzett, Lando a munkahelye előtt várta, egy csokor gyönyörű babarózsaszín tulipánnal, ugyanis a lánynak ez volt a kedvence. Majd elsétáltak az Eiffel-toronyhoz, nem mintha nem látták volna már százszor. Séta közben Ghabby tökéletesen beleillett ebbe a környezetbe, ebbe a mentalitásba, ebbe a hangulatba, bár ez elmondható bármelyik helyen.
—Lando?! —kiabál egy ismerősen csengő hang. A fiú felkapja fejét s meglátja sporttársát.
—Pierre! Jó látni haver.—fognak kezet, ilyenkor Ghabby, mindig a háttérben marad.
—Mi járatban erre? —érdeklődött a francia.
—A barátnőmet kísértem el. —utal rá, s kezével is. Találkoztak már a fiúval, de sosem estek oly nagy bájcsevelybe. Így gondolta illene bemutatkoznia.
—Ghabby. Ghabby L'nor. —ejtette a nevét igen franciásan.
—Igen tudom, már találkoztunk.—nevet, de ezek ellenére mégis kezet fog. —Pierre Gasly.Viszont azt nem tudtam, hogy francia vagy.
—Egy ízig-vérig francia nővel állsz szemben Pierre. Bár már neked az is fura lehet, hogy nő szemben áll veled. —poénkodott a jóképű britt pilóta.
—Na jól van Norris, idén majd fogod te még az én seggem nézni. —kacsintott, utalt itt arra, hogy a mezőnyben előrébb fog lenni Landonál.—Hagylak is titeket fiatalok, érezzétek jól magatokat, nagyon örültem.—még jól szemügyre vette a francia lányt, majd elsétált.
—Aranyos.—mondta Ghabby. —Te mindenkire ezt mondod.—nevetett Lando —Ez nem is...— saját magát szakította félbe a lány —jó lehet, hogy egy kicsit igaz.— húzta mosolyra a száját.
Leültek egy padra, s várták Emmát, a lány édesanyját, ugyanis ide beszélték meg a találkát.
—Drágáim!—kiáltozik vígan Emma, imádta Landot, imádta ahogy a lányával bánik, és ahogy ránéz. Gyorsan családba fogadta.
—Anyu! —Em, jó látni—becézte a fiú. Majd az idősebb nő mindkettejüket szoros ölelésbe fonta. Majd vette volna el kezét, de lánya hajába megakadt. Pontosabban egy gyűrű, még pontosabban az a bizonyos gyűrű.
—Anya, ez fáj.—mérgelődik Ghab. Ahogyan kihúzza hajából, Ghabby tekintete azonnal a köves ékszerre vándorol. Észre veszi, hogy ez nem csak egy gyűrű. Arcára kíváncsiság ül.
—Anya?—néz rá érdeklődön. —Ez az amiért szerettem volna veletek találkozni. Thomas megkérte a kezem, s igent mondtam.—újságolja a nő. Ghabby szava elakad. Nincs különösebben oda Thomasért, szerinte csak anyja pénzére hajt.
—De hát ez fantasztikus. Gratulálok!—fejezi ki magát Lando vidáman, barátnője helyett is.
—Köszönjük édesem! Ghab, kicsim, tudom nem vagy oda érte, de kérlek adj egy esélyt nekünk is, mint apádéknak tetted. Ez sem más— oh és ha tudta volna, hogy lányának ez mennyivel másabb. Ghaby őrzött egy titkot, egy igen súlyos titkot, megvédve ezzel a családja jó hírét. S ez a titok volt az indok is, amiért nem kedvelte Thomast. Még Landonak sem árulta el sohasem, és nem is tervezte senkinek. A lány lenyelve minden undorát ,mint mindig, jófejet vágott, s rábólintott.
—Gratulálok Anya! És ha ez az ami téged boldoggá tesz, akkor engem is.—vágta begyakorolt mosolygós fejét.—Mikor lesz az esküvő? —kérdezte érdeklődést mutatva.
—Próbáltunk úgy időzíteni, hogy Landonak is jó legyen. Így lett kitűzve június 11-re. —Ghabby majdnem lefordult a székről, olyan hamar? Tette fel a kérdést magában. Édesapja 1 évvel előtte közölte, hogy augusztusban tartják, egész pontosan igen szerencsétlenül de pont lánya szülinapján, de ez természetesen Ghabbyt egyátalán nem zavarta. Sőt még örült is, hogy az ő szerelmük lesz az ajándéka. Ha valami nem volt Ghabby, akkor önző és önérdekű. Sose gondolkodott el magában, hogy mi is az amit ő tényleg szeretne csinálni. Csak sodródott másokkal.
—Ez nagyon kedves tőletek, köszönöm. —mosolyog Lando, s megszorítja a lány kezét.—Természetesen ott leszünk, köszönjük a meghívást.—mondja barátnője helyett.
Összeölelkeztek, majd mentek saját útjukra. A nő vissza munkahelyére, mely saját maga által alapított cége volt. A pár pedig vissza a házba.
