Hozzuk Helyre | ✔️

10. Dönts!

2021.05.25

—Szerintem elfog jegyezni.—mondta Savannah Ghabbynek.

—Micsoda? Dehogyis!—nevetett fel a lány.

—Úgyis sok esküvőbe mentek, itt a remek alkalom.

—Sav! Nem hiszen hogy ennek itt az ideje.

—Itt? Ghabby ne hülyéskedj már! 10 éve együtt vagytok. Időszerű.—bizonygatta a meglátását Savannah. —Mi csak 5 éve vagyunk együtt, de lásd mi idén házasodunk. Csak mondom.—emelte fel védekezően a kezét, mire mindkét lány elnevette magát.

—Hát ki a kedvenc keresztanyunk?—kérdezte alig 1 éves kislányától a brit nő, miközben Ghabby babusgatta.

—Én vagyok az egyetlen.—nevettek.—Így könnyű választani.

—Tényleg Ghabbs. Eljönnél velem holnap megnézni a ruhám?

—Persze, szívesen.

Míg eközben Lando és bátyja is csevegett. A fiatal mindig mindent elújságolt a bátyjának, vagy tanácsot kért tőle. De az idősebb fiú is mindig észlelte a legkisebb furcsaságot is az öccsében.

—Na mi a helyzet? Gyűrű vagy gyerek?—nevetett Oliver, csak ő szerette is volna, ha ez komoly.

—Szerető.

—Mi van?—döbbent le Oliver.

—Csak hülyéskedek.

—Látom hogy van valami. Mesélj!

—Na jó. Esmey rám akarja sózni az egyik barátnőjét, Ghabby helyett. És múltkor már nagyon közel jártam hozzá, hogy hibázzak.

—Akkor nem volt még semmi sem köztetek?—Lando csak nemlegesen megrázta a fejét. —És szeretnéd, hogy legyen?

—Nem. Vagyis nem tudom. Szeretem Ghabbyt, így még lányt nem szerettem. De vele éltem meg mindent, és próbáltam ki, így nekem ilyen kalandokban sosem volt részem. És úgy érzem a pezsgés hiányzik.

—És egy kis pezsgésért megérné eldobni 10 évet?

—Nem, nyilván nem.—csügged le a fiatalabbik Norris.

—Lando, nézd. Én Sav előtt kiéltem magam. De ha meglehetne változtatni, akkor én csak vele lettem volna egész eddigi életemben. Annyira szeretem, hogy ez az élet is kevés ami előttünk van még. Egyszerűen nem tudok vele betelni. Szerinted miért van gyerekünk, és miért veszem el?

—Mert szereted. Mert csak őt akarod.

—Pontosan. És te csak Ghabbyt akarod? Mert nem hiszem.—erre a mondatra Lando felkapta a fejét értetlenül, és megsértetten.—Lando...már rég elvehetted volna, az nem jár semmivel. Ugyanúgy tudsz versenyezni, szóval erre nem foghatod.

—Én csak úgy érzem, hogy nem éltem még. Pedig még most vagyok fiatal.—konyult le minden boldogság és öröm Lando arcáról.

—Nem mondom, hogy csald meg Ghabbyt. De menj el amazzal a lánnyal, vagy egy másikkal ameddig csak tudsz. És ha megtudod tenni, akkor nem érdemled meg Ghabbyt.

—És...?

—Igen Lando, akkor szétválnak az útjaitok. Rajtad múlik. Fiatal akarsz lenni, és bulizni. Vagy fiatal akarsz lenni, és élni egyetlen emberrel.—állt fel Oliver.

—Annyira nehéz ez.—borult a karjaiba Lando.

—Nem, nem az. Ez nektek egy életen át szól. Dönts jól öcskös. És most visszaszerzem a lányom a sógornőmtől.—hagyta ott a fiú. Lando felkapta a fejét, s a kert másik felében meglátta barátnőjét, ahogy keresztlányával játszik. Felcsillant Lando szemében, hogy Ghabby mennyire tökéletes barátnő, és mennyire tökéletes feleség és anya lehetne. De vajon mellette? Ez a kérdés tombolt a fejében.

Következő nap a két idősebb lány, bement a városba megnézni Savannah menyasszonyi ruháját.

—Wáo! Ez de gyönyörű!—döbbent le Ghabby az egyik ruhán.—A szabása, az anyag. Ez csodálatos.

—Igen jól illene hozzád!—kacsintott Sav. S egy életre megjegyezte, melyik ruha tetszett a lánynak. S azt is, hogy az mennyire tetszett. Ghabby szeme csillogott. Mikor ruhákat tervez, akkor sem szokott ennyire odáig lenni a végeredményért. S ezt Savannah is látta.