Hozzuk Helyre | ✔️

13. A boldogító igen

2021.07.12

Hajnalban még a lakodalomban ünnepeltek a meghívott emberek. Lando gondolta, hogy bosszút áll Ghabbyn és táncol Luisával. Arra viszont nem gondolt, hogy barátnőjét egy másik férfi fogja megtáncoltatni.

—Iszok valamit.—kiabálta túl a zenét Ghabby, s Pierrhez beszélt. A lány az asztalukhoz sétált, leült, majd kiöntött egy kis gyümölcslevet magának.

—Elég jól eltáncolgattok Pierrel.—ült le mellé Lando.

—Valóban. Akárcsak ti Luisával.—kezdetét vette az adok-kapok.

—Őszintén Ghabby. Mi a bajod?

—Hogy mi a bajom? Hogy mi a bajom Lando? Egész héten nem hallottam rólad, majd kiderül, hogy nem is azzal voltál, és nem is ott, ahol mondtad. De az kiderült, hogy a kedves nővéremmel, és az újdonsült barátnőddel töltötted az időt. És most?—kezdett el folyni a lány könnye.— Az édesanyám egy rossz döntést hozott. És most ez végig kell néznem. És azt is...—törölgette a könnyét.— és azt is, hogy a barátom, aki hiába csinál bármit, mindig a szerelmem lesz, táncikál egy lánnyal, akivel valószínűleg megcsalt.—akadt ki teljesen a lány.—Mindössze ennyi a bajom Lando Norris.

—Megcsaltalak? Ghabby, hogy feltételezhetsz...?—nem tudta befejezni a fiú, mert a lány közbe vágott.

—Ne merj megkérdőjelezni. Mikor okot is adsz a feltételezésre. Elegem van Lando. Elegem. Nem voltál mellettem. Nem tudod..—fogta be a száját a lány.

—Mit nem tudok?

—Nem tudsz te semmit.—fakadt ki Ghabbs fájdalmas sírásba. —Annyira nehéz magamba tartani.—Majd felállt az asztaltól, s kirohanva a kapun, elindult valamerre. Haza menni nem akart, csak elakart tűnni.

—Állj meg!—futott utána Lando.—Ghabby!—kapta el a lány kezét. Aki kegyetlenül hullajtotta könnyeit. A család többi tagja is figyelmes lett a drámára. Ezért édesanyja, Jul, Esmey, és Pierre is utánuk ment hallgatózni. De a pár nem vette őket észre.

—Hagyj elmenni. Kérlek.—szipogott a francia.

—Nem! Ghabriella, mi az amit nem mondasz el?

—Nem lehet. Lando, nem lehet. ... Én.. én.. nem tudom már ezt tovább csinálni.—omlott a földre a lány. A barátja leguggolt hozzá, s halálra aggódta magát. Sosem látta még így a barátnőjét, de senki más sem.

—Ghabby. Kicsim.—fogta meg a fejét, ezzel kényszerítette a lányt, hogy nézzen a szemébe. —Áruld el! Áruld el nekem. Nagyon aggódom.

—Lando... ne kérlek.

—Itt vagyok melletted. Bízz meg bennem.

—Annyira sajnálom.—zokogott tovább a lány.

—De mit Ghabby? Mit?

—Megerőszakolt. Ő megerőszakolt.—ejtette ki nehezen a szavakat a barátnő.

—Micsoda?—elképedt a fiú.—Ki? Ghabby, ki?

—Thomas.

—Hogy micsoda?—lépett elő Emma is, a lány édesanyja. És Thomas újdonsült felesége.

—Esküszöm megölöm.—kelt fel Lando, s beiramodott. A többiek a lányhoz rohantak.

—Húgi! Ez igaz?—nézett rá most először őszintén aggódva Esmey. Ghabby csak bólogatott.

—Rohadék!—ment a pilóta után a legidősebb L'nor is.

—Én ezt... én ezt, nem tudom elhinni.—mondta sokkos állapotban Emma.—Mikor történt?

—A születésnapodkor, miután haza vittem Julit, és ő pedig utánunk ért haza. Először Jul szobájába ment, de azonnal kizavartam, s letámadott. Anya, én egyszerűen nem tudtam lelökni magamról.—kezdett el újra sírni a lány.

—Ezt most nekem kell elintéznem.—szedte össze magát az anya, s ő is bevonult.

—Gyere Ghabby.—emelte fel a földről a lányt Pierre.—Haza viszlek.—kapta fel a karjaiba.

—Nem akarok oda menni.—sírt továbbra is.

—Elviszem hozzám.—mondta a fiú, a legkisebb testvérnek.

—Rendben.—egyezett bele Julietta. Hisz tudta, hogy Pierre kezeiben jó helyen van a nővére. Majd hátat is fordítottak egymásnak, s elindult a fiú a kocsijához, karjaiban Ghabbyvel.

—Pierre!—kiáltott utánuk Jul, melynek hatására a francia pilóta felé fordult.—Vigyázz a nővéremre!

—Ne aggódj! Már jó helyen van.

—Tudom.—mosolyodott el a lány, s ő is eltűnt.