Hozzuk Helyre | ✔️

18. Százalékok és esélyek

2021.08.28

Ghabby már egy párizsi korház kezeléseiben részesült. Próbált mindekit eltaszítani magától, különösen Landot, de nem sikerült neki. Az egész családja vele volt, Lando pedig nem csak lélekben, de testileg is ott volt vele minden kezelésen.

- Tudod, nem baj, ha nem megyünk el a bátyámék esküvőjébe. Teljesen megértenék.

- Elfogok menni. De egyedül. - jelentette ki határozottan a lány. A helyzetük változatlan volt. Lando helyre akarta hozni, míg Ghabby még mindig nem tudott neki megbocsátani.

- Ghabby.. - kérlelte a fiú.

- Szakítottunk. - vágott közbe a francia.

- Én nem emlékszek rá. - nevettette meg a pilóta a beteget. Az elmúlt napokban nem mosolygott a lány, különösen ilyen jóízűen. Most pedig le sem lehetett vakarni a mosolyát. S a szemeivel is szebben nézett a fiúra.

- Szeretem ezt a nevetésed. - csillogott a fiú szeme, ahogy barátnőjére nézett.

- Csak te tudod ezt kihozni belőlem. - pillantott komolyan a lány is.

- Egyébként nem tudom feltűnt e, de ahhoz képest, hogy csúnyán elküldtél, már egy hete folyamatosan melletted vagyok. - vigyorgott öntelten Norris. Hisz ezt a játszmát ő nyerte a tehetetlen lánnyal szemben.

- Feltűnt e? Már rémesen sok is vagy. Csak arra várok, hogy mikor lépsz le. - nevetett a lány. Rég találták már meg ennyire a közös hangot.

- Jajj de jó itt a hangulat. - lépett be a szobába a doktornő.

- Reméljük az is marad doki. - mosolygott Lando.

- Sajnálom... de nem jó hírek. - válaszolta.

- Semmi gond. Már lassan hozzá szokom. - vette fél vállról Ghabby.

- Valamiről lemaradtunk? - érkezett meg Emma, a két lányával, s Mark is új feleségével. Hoztak virágot, csokikat, és amit a legjobban szeretett Ghabby; jókedvet.

- Épp lelombozó beszédre készül a doktornő. Úgyhogy, épp semmiről még.

- Itt az egész család?

- Igen.

- Remek. Mert ezt mindenképp tudniuk kell. S véleményem szerint közösen kell meghozniuk ezt a döntést. - a doktornő, ijesztően komolyan beszélt. De a nagyja még csak most jött...

- Nos, ugyebár Ghabbyben növekszik egy két és fél hónapos baba. A gond, csak az, hogy mindkettejüket sajnos lehetetlen megmenteni. Sajnálom.

- Micsoda? - képedt el az összes hozzátartozó.

- Szóval, ha a baba hal meg, én élem túl. Ha megszülöm, akkor meg én halok meg?

- Nos, nem egészen így van. Sajnos már nagyon előre haladott a rákod. A kezelésekkel csak csillapítjuk.

- Egy szóval, nekem semmi esélyem?

- Ha elveteted a babát próbálkozhatunk erősebb kezelésekkel, de...

- Hány százalék esélyem van a túlélésre gyerekkel és nélküle?

- Öhmm... - habozott a doki. - Gyerekkel úgy 9, nélküle pedig nem több, mint 11 százalék. - a válasz mindekit sokkolt. Többen sírtak is, de Ghabby tartotta magát.

- Értem köszönöm. - engedett el egy mosolyt a beteg, s a doktornő kivonult a szobából.

- Megy a gyerek. Nem kérdés. - jelentette ki Emma.

- Még jó! - egyeztek bele a többiek is.

- Úgy nagyobb az esélyed. Hallottad Ghabby. - folytatták. Ghabbs meg sem szólalt, csak majd felrobbant az idegességtől, amit Esmey észre is vett.

- Talán, hagyjuk, had beszélje meg ezt Ghabby Landoval. - terelgetett kifele mindenkit a kórteremből a legidősebb L'nor gyerek.

- Engedd dönteni! - súgta oda a britnek. Majd becsukta a párra az ajtót.

- Mit tettem? Mit tettem, amiért az élet ennyire utál engem? -  akadt ki a lány, s sírni kezdett.

- Jajj Ghabbs... - bújt hozzá Lando, s a lány rádöntötte a fejét, a fiú vállára. - semmit. Te vagy a legjobb ember ezen az ég adta világon. - simogatta az arcát, s puszilgatta a fejét barátnőjének.

- De akkor meg miért? - csuklott el a lány hangja, a fájdalmas sírás közepedte. De a válaszolni nem tudott sem a fiú, de senki más sem.