Ophelia

12.

December 24. Hát nem csodálatos nap? A legtöbb gyerek alig várja, hiszen ilyenkor már biztos, hogy másnap reggel csodálatos ajándékok lesznek a fa alatt. És ugyan ki ne szeretné a karácsonyi hangulatot, a díszes fákat, a zenéket és a díszeket a házakon belül és kívül?

Nem gondoltam volna, hogy ez jóleső érzés az iskolákat is átjárja, de a Roxfort le sem tagadhatta volna ezt a hangulatot. Ráadásul az egész kastélyparkot friss hó borította, ami sok itt maradó diákot csalogatott ki. Mindezt egy ablakon keresztül láttam, mikor épp Remust kísértem fel a szobájukba. Mivel az én szobatársaim közül mindenki hazament, a fiúk felajánlották, hogy a szünetre átcuccolhatok hozzájuk, ha akarok. Így alakult, hogy az utolsó négy éjszakát a Griffendél tornyában töltöttem a fiúk szobájában lévő üres ágyon. Ahogy a szobájuk ajtaja elé értünk Remus elkezdett turkálni a zsebében.

– Mi a baj? Mit keresel? – kérdeztem tőle.

– Ott hagytam a fájdalomcsillapítót a Gyengélkedőn – válaszolta.

– Semmi baj, visszamegyek érte – ajánlottam fel. – Még valamit?

– Ha nem lenne nagy gond, hozz nekem légyszi vajsört a konyháról – nézett rám.

– Oké, de akkor hozok mindenkinek – mosolyogtam rá, majd elindultam.

– Köszönöm – kiáltott utánam.

REMUS

Amint Lia elment, sietve benyitottam a szobaajtón. Peter és James épp varázsló sakkoztak, Sirius pedig próbálta megérteni, hogy az előző körben miért nem nyert, ha jól értettem. Ezt az idillt törtem meg én:

– Tegyétek azt most félre és inkább segítsetek légyszi, nincs sok időnk.

– Remus! Hát itt vagy végre – kiáltottak fel mind a hárman.

– Te most mit is csinálsz? – nézett rám értetlenkedve Sirius, miközben én a kis komódom fiókjából már a negyedik pokrócot vettem elő.

– És minek ez a sok dolog? – mutatott James a 7 hét darab nagy lepedőre és -a már- 5 darab pokrócra, na meg a sok párnára.

– Bunkert fogunk építeni – mondtam, majd mindhármójuk kezébe egy-egy lepedőt nyomtam. – De nincs túl sok időnk, mert Lia nagyjából fél óra alatt vissza fog érni.

– Tényleg, ő hol van? – nézett körbe a szobában Peter.

– Kora reggel elrejtettem a gyengélkedőn a fájdalomcsillapítót, amit Madam Pomfrey adott. Ezért küldtem vissza, meg mondtam neki, hogy örülnék neki, ha esetleg a konyháról hozna vajsört is. És ahogy ismerem, fél óra múlva az ajtón fog kopogni. Bocsánat, 28 perc múlva – hadartam el, miközben az egyik lepedő végét az ágyam oszlopához kötöttem. – De most már tényleg munkához kell látnunk – néztem rájuk jelentőségteljesen. Erre már ők is reagáltak, és széthajtották a lepedőiket. Peter gyorsan a saját ágya oszlopára kötözte a lepedő két sarkát, míg James és Sirius tanácstalanul álldogáltak.

– Figyi, Remus. Jó lenne, ha esetleg megmutatnád, hogy mit is csináljunk – mondta Sirius. – Tudod nem igazán értünk a mugli dolgokhoz.

– Igaz – ráncoltam a homlokomat. – Csak csináljátok azt, amit Peter meg én.

A bunker tetejét és oldalait pár perc alatt megcsináltuk. Most következett az alja. A szoba közepén, az ágyak között elég nagy a hely, így magát a bunkert oda kezdtük építeni. Volt ott egy kicsi, kör alakú szőnyeg, így azt egy bűbájjal megnagyobbítottam akkorára, hogy az teljesen akkora legyen, mint maga a kis ,,építményünk". Már igazán nem volt sok dolgunk. Most mindenkinek egy-egy pokrócot adtam a kezébe, és azokat kezdtük el rendezgetni a szőnyegen. Amint ez meg volt, Peter, Sirius és James automatikusan a párnákért nyúltak, amíg én egy újabb bűbáj segítségével kis, csillagszerűen világító fényeket szórtam a lepedőre. Ezt még otthon tanultam aputól. Mindig ő csinálta, ahányszor csak bunkert építettünk (karácsony, szülinapok,...). Hirtelen nagyon hiányozni kezdett, ahogy anyu is. Tudtam, hogy Lia is hiányolja őket és haza akar menni. De ő itt maradt. Miattam. Ebbe a szívem egyszerre facsarodott bele és kezdett el repesni az örömtől. Ezt a bunkert is azért csináljuk, hogy egy kicsit jobban otthon érezze magát, hogy legalább ezt a hagyományt megtartsuk. Úgy látszik nagyon belefeledkeztem ezekbe a gondolatokba, mert arra eszméltem, hogy egy tenyér játszik ablaktörlőt a szemem előtt és, hogy Peter a háttérben azt mondogatja, hogy: Föld hívja Remust.