Lauren Jauregui a Fekete Kígyók tagjaként, utálta az egyetemen belül történő klikkesedés versenyét. Egy másik klikkből lévő lány azonban felkeltette az érdeklődését. Camila felajánlva segítségét különböző megpróbáltatásokon mennek keresztül, harcolv...
Az óra lassan délután négyet ütött, mikor Camila Malone mellett ült, épp emberi jog ismeret órán. A diákok összesúgtak egymás között a tegnap történtekről és néha a fekete kabátos lányra néztek, aki hevesen jegyzetelt, szekrényéből elővett, pót füzetébe.
-Nem zavar, hogy rólad beszélnek?
Súgta oda érdeklődve a vörös hajú fiú.
-Nem igazán.
Válaszolta és továbbra is írt, amit Mr. Walls vetített ki a hatalmas terem vetítőjén.
-Én nem bírnám.
Jelentette ki ténylegesen Malone és füzetébe firkált tovább, amire odanézett Camila. Érdekes kis karaktereket rajzolt, képregényszerűség formájába, amire a barna szemű lány közelebb hajolt.
-Nem is tudtam, hogy így tudsz rajzolni.
Nézett végig az ismerős figurákon, akik Ally, Normani és Ariana voltak. Sajátos jegyükbe voltak ruházva, Arianának hosszú fehér haja volt és kifigurázottan hosszú szempillái, míg Normani kezébe pompom pamacs volt rajzolva.
-Hát néha elszórakozom ezekkel. Tudod csak hogy a tetoválás miatt, formában maradjak.
Viccelte el rajzait és Camila jegyzeteire nézett.
-Én meg nem tudtam, hogy te meg ilyen, stréber fajta vagy az órákon.
Jelentette ki mosolyogva, amire Camila megforgatta a szemeit.
-Nem vagyok stréber, csupán szeretem kézben tartani a jövőmet és a tudásomat.
Magyarázta.
-Miért pont Laurenre esett a választasod?
Kérdezte érdeklődve, kissé témától függetlenül.
-Tessék?
Kérdezett vissza, meglepődötten.
-Hát tudod csak... olyan sok dologban különböztök. Hogy, hogy őt szemelted ki?
Fejtette ki kérdését és szemeibe nézett érdeklődve.
-Hát... nem is tudom.
Gondolkozott el és füzetére pillantott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Külsőre teljesen az ideálom. Mikor megláttam, majdnem elestem a saját lábamban.
Kuncogott, majd folytatta suttogva.
-Emlékszem arra a napra. Épp a kapu előtt álltam és beszélgettem anyámmal, hogy minden rendben lesz, nem kell hogy bekisérjen.
-Két évvel ezelőtt-
-Jól van, már így is elég gáz, hogy elkisértél.
-Szivem, én csak tudni akarom, hogy megbírkozól-e ezzel egyedül. Azt hallottam-
