Tizenötödik fejezet: Eredet

106 10 0
                                    

(A fejezet kicsit hosszúra sikeredett, de plusz két rajz is belekerült! Enjoy the story!)

[as]!


Másnap reggel, Lauren korán kelt és úgy döntött, kimegy az erkélyre és a verseskötetet kezdte el olvasni, amiről tegnap oly sokat beszélgetett a barna hajú lánnyal. Helyén ült és a reggeli napsugarak simogatták arcát, miközben egy szál cigit szívott. Mikor a fiatalabb lány felkelt furcsállta, hogy nincs mellette a magasabb lány, de érezte kellemes szellő száll be szobájába, amitől rögtön tudta, kint van az erkélyen. Mikor az ajtóhoz lépett, látta Laurent kezében a könyvét, amit nagy koncentrációval olvasott. Camila úgy érezte szíve elolvad a látványtól és mikor kilépett a fekete hajú lány nagy mosollyal köszöntötte, miközben az erős napsütés miatt összeszorította szemeit, nehogy megvakuljon. Felállt, hogy megcsókolja, a most nála magasabb lányt, de a latina gyorsabb volt és széke kartámaszára rakta kezeit, majd lágyan megcsókolta.

-Jó reggelt Laur.

Köszöntötte rekedt reggeli hangjával, amibe Lauren hasa beleremegett és egy lágy mosolyt villantott arcán, amit Camila egyből viszonzott.

-Jó reggelt Camz. Kávét?

Kérdezte és a mellette lévő asztalra mutatott.

-Micsoda fejlődés!

Nevetett és leült mellé. Kezébe vette a kis csésze kávét és miközben beleivott, Lauren szorosan figyelte a másik lány ajkait amint hozzáérinti a csészéhez, miközben fogaival ráharapott alsó ajkára.

-Mhm... be kell vallanom, elismerésem. Nagyon finom lett.

-Tényleg?

Kérdezte reménnyel teli hanggal.

-Igen Lolo. Köszönöm.

Simogatta meg a magasabb lány kezét, átnyúlva az asztalon. Lauren mentálisan pacsizott magával és köszönetet mondott a Cabello család magán szakácsának, a hölgynek aki segített neki elkészíteni. A fekete hajú lány az örökkévalóságig élte volna ezt a pillanatot. Mosolyogva hátradőlt a székben és a könyvet ölébe raktam. Lehunyta szemeit és Camila ránézett.

-Mire gondolsz most?

-Őszintén? Nagyon sok mindenre.

-Akkor mondj el egy dolgot.

-Nem igazán hiszem, hogy az egyik próbán átmenne az autóm.

Válaszolta szomorúan.

-Használd az enyémet!

Szólalt meg hirtelen, egy pár másodperc gondolkodás után. Lauren ránézett és felhúzta szemöldökeit.

-Hm. Jó ötlet, de egyrészt valószínüleg összetörném, másrészt, nem hiszem, hogy szabályos lenne.

-Akkooor...

Gondolkodott el Camila egy pillanatra.

-Mire lenne szükséged?

-Alap felszerelés. Fogó, csavarhúzó, olaj... és hőálló szalag.

-Nem hinném, hogy tartunk itthon ilyeneket.

Magyarázta szomorúan Camila és egy fél mosolyt mutatott arcán.

-Azt hiszem tudom, hol tudnám megszerelni.

Válaszolta Lauren és belekortyolt kávéjába.

-Lenne kedved velem tartani?

Kérdezte a magasabb lány és Camila mosolyogva bólintott rá.

Fekete kígyó (Camren)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon