Fekete kígyó (Camren)

Harminchamradik fejezet: Rossz gondolatok

(Plusz ÖT rajz! Enjoy the storrryy!)

[as]

Másnap reggel Lauren a szék háttámlájának hajtotta a fejét, miközben aludt hasán a könyvével, bal kezében Camila ujjaival volt összefonódva. Reggel hétkor, mikor megjött a vizit orvos csoportja, gyorsan felkelt a ismeretlen hangra és lágyan az ágyra helyezte a fiatalabb lány kezét, hogy ne zavarja meg a művele. Felült a székben és figyelte, amint az orvosok tesztelik Camila képességeit a jelenlegi helyzethez, amire fáradt szemmel tekintett. Az alacsonyabb lány sajgó testrészei és izületei miatt, nem igazán tudott mozogni, amit egy fiatal orvos azonnal felírt a papírra.

-Camila, meg tudod mondani nekem, hogy érzed magad?

Kérdezte a hölgy, aki tegnap este kötözte be Lauren karját. A fiatalabb lány megrázta a fejét, már amennyire tudta.

-Rendben. Most be kell, hogy adjam a gyógyszereidet. Szerinted le tudnád nyelni vagy esetleg inkább, tegyem bele az infúziódba?

Kérdezte kedvesen a hölgy. Másodpercekkel később látta, Camila mozdulatlan maradt.

-Pislogj kettőt ha nem és hármat ha igen.

A fiatal lány kettőt pislogott és a hölgy bólintott.

-Rendben. Akkor előkészítem neked.

Mosolyodott el és kiment az ajtón, maga után hívva a zöld szemű lányt.

-Úgy látom és látták az orvosok, hogy Camilának több idő kell a felépülésre, mint azt gondoltuk. Viszont mivel ez az első napja, ezért adunk neki még egy kis időt, hogy meglássuk mennyire erős és reméljük minél hamarabb felépül.

Magyarázta a fiatal doktornő amire a fekete hajú lány hevesen bólogatott és lenézett cipője orrára.

-Persze. Megértem.

-A gyógyszereit rendszeresen be fogjuk neki adni, egyenlőre izomlazítót kap, mert a méreg kis részt még megtalálható a vérében, amely megbénította a központi idegrendszerét, ezért sajognak az izmai. Tegnap vettünk tőle vért és majd két naponta venni fogunk, hogy figyelhessük, hogy hatnak rá a gyógyszerek. Camilának nagy szerencséje van, hogy nem sorvadt el a bal keze, de cserébe kissé megbénult az idegrendszere.

Magyarázta, majd a hölgy elkészítette a latina infúzióját és megindultak a szobába. Még elmondta Laurennek, hogy mire számítson, amit megköszönve, bementek és leült a mogyoróbarna szemű lány mellé, megfogva sértetlen kezét. A szőke hajú nő, bekötötte az infúziót, egy egyszerű mozdulattal, majd távozott.

-Azt mondták, fel fogsz épülni. Minden rendben lesz, csak erősnek kell maradnod!

Közölte biztatóan, majd megsimogatta kézfejét.

-Itt maradok melletted.

Mondta csalódottan, majd szemét lesütötte infúziójára, mely nemrég lett újból bekötve. Camila sóhajtott és lecsukva szemeit, egy könnycsepp hagyta el szemét, mely végig folyt az arcán. Lauren odanyúlt és gyorsan letörölte a könnycseppet, majd mindkét kezébe vette a fiatalabb lány arcát és megcsókoltam homlokát, majd szemébe nézett.

-Te egy hős vagy! Az én hősöm és túl fogod élni, mert itt leszek melletted!

Bíztatta, amire a fiatalabb lány erőltetetten elmosolyodott, belegondolva rosszul esik neki, hogy nem tud megszólalni. Lauren visszaült a székébe biztató mosolyt adva a barna szemű lánynak, aki lehunyta szemét, hogy ne érezze fájdalmát. Órákkal később Lauren már lassan kiolvasta a könyvet, mikor egyszer csak egy ismerős hölgy lépett be az ajtón. Camila anyja volt az aki szája elé kapta kezét, mikor meglátta lányát. Lauren ránézett, majd kiment az automatákhoz, ezzel magára hagyva anyja lányát.
Kint újabb kávét vett az automatából és leült a székre, miközben végignézett a folyosón, ahol még sohasem járt, ezelőtt. Órák teltek el, mikor a idősebb nő elhagyta a termet és nem szólt semmit Laurennek csak tekintetével sugallta, aggódik lányáért. A zöld szemű lány bólintott, majd kinyitotta a sürgősségi ajtaját, ezzel kiengedve az idősebb hölgyet, majd visszament a fiatalabb lányhoz. Camila üres tekintettel bámulta az előtte lévő tv fekete kijelzőjére, amire Lauren oda pillantva felemelt a szemöldökét és elmosolyodott.