Fekete kígyó (Camren)

Harmincadik fejezet: Visszaköszönő múlt

Lauren apja sírja előtt ült és már a második doboz cigijét szívta, kezében egy üveg vodkával a földön. Vörös szemeit nehezen tartotta nyitva, miközben a feliratot olvasta újra és újra.

Michael Jauregui
1970-2020

Nemsokkal később egy autó hangját hallotta leparkolni mögé, a hatalmas kihalt helyen. Becsukta szemeit ér hallotta leül mellé egy kis test.

-Hogy találtál meg?

Kérdezte a zöld szemű lány rekedt hangon, amit a dohányzás tett vele. Nem kapott választ, csak érezte, Camila megöleli.

-Annyira sajnálom. Ne haragudj rám.

-Nem a te hibád.

Nézett rá. A barna szemű lány elengedte és a sírkőre nézett.

-Soha nem akarta megölni. Csupán apámat akarta kiszabadítani.

-Tudom...

Suttogta Lauren és megmaszírozta homlokát.

-Csak sajnálom, hogy... soha nem mondta el nekem, hogy mennyire fontos volt neki a családja és hogy helyre akarta hozni a dolgokat.

Magyarázta, amire Camila, ölébe vette a magasabb lány kezét és összefonta ujjaikat.

-Tudod, hogy most is melletted van és vigyáz rád. Biztos vagyok benne, hogy mindent azért tett, hogy visszakapjon titeket.

Próbálta vígasztalni a magasabb lányt aki zokogni kezdett.

-Egyszerre dühös vagyok rá és hiányzik.

Szólalt meg egy kis idő múlva, majd az alacsonyabb lány átnyújtott neki egy zsebkendőt, amit megköszönve elfogadott és törölgette szemeit.

-Mostmár úgy érzem, mindent megbocsátok neki... mert nem tudok mást tenni.

Nézett le az üres szeszesüvegre.

-De még egy választásom van.

Nézett Camila aggódó tekintetére, aki ölében, ujjaival simogatta a magasabb lány kezét.

-Visszahozzuk neked, apukádat. Ezt megigérhetem.

Mosolyodott el egy másodpercre, miközben összeszorította ajkait.

-Laur, nem kell ezt tenned.

-De szeretném! Nekem ez a sors adódott, neked viszont még van választásod... és mivel szeretlek és a barátnőm vagy, muszáj támogatnom téged, hiszen boldognak akarlak látni.

Magyarázta szipogva.

-Köszönöm Lauren. Hálás vagyok, hogy vagy nekem.

Mosolyodott el és egy csókot nyomott a magasabb lány arcára.

-Most menjünk. Valamit még meg kell tennem. Ha jól tudom, nem csak nekem, hanem anyámnak és a két testvéremnek is el lett tussokva az ügy. Muszáj idehívnom őket, hogy elmondjam nekik a szörnyű hírt.