Fekete kígyó (Camren)

Harminckettedik fejezet: Megpróbáltatások

(Plusz egy rajz! Enjoy the story!)

[as]

Mikor beszállt, látta Camila körül az orvosok, hevesen kapkodnak, próbálva életben tartani a fiatalabb lányt, miközben Miss Grande magyarázta, milyen mérget kapott. Eltelhetett olyan három-négy óra, amit Lauren tíz percnek élt meg, mikor Camilát egy kórházi ágyba fektették a sürgősségin és éppen műtötték. Miss Grande és Lauren a folyosón ültek a székeken és várták az eredményét, hogy életben marad-e. A zöld szemű lány, hevesen ugráltatta a széken ülve, felváltva lábait, miközben ujjait nyaka mögött összekulcsolta és csukott szemmel nézett felfele. Mikor nem bírt tovább várni, felpattant a székből és oda-vissza sétált, hogy lemozogja magából a streszt. Az idősebb nő, Lauren ellentéte volt. Egyhelyben ült és lapozgatott egy újságot, türelmesen várva az eredményre. A zöld szemű lány, nem szólalt meg. Magával maradt és az aggódó gondolataival. Bízott Camilában, tudta, hogy erős és minden kibír, ám ez mégiscsak egy fekete mamba mérge volt. Fájlalva szorongatta jobb kezét, amire nemrég volt rátekeredve a lánc, amivel Camila karját szorította el. Mikor kicsit erősebben maszírozta, felszisszent, amire a nagy csendben, egy nővér figyelt fel.

-Kérem. Minden rendben?

Sétált oda hozzá, zöld egyenruhában és Lauren karja felé nyúlt, ám a fekete hajú lány aggódva elhúzódott.

-J-jól vagyok.

Jelentette ki, bizakodva, amire a nővér felsóhajtott és most lassabban nyúlt, Lauren karja felé.

-Mi a baj?

Állt fel a székéből Miss Grande és odasétált, majd megfogta a fiatalabb lány vállát.

-Mondd, minden rendben? Megsérültél?

-E-ez semmis-ség.

Dadogott a zöld szemű lány, majd a nővér óvatosan levette róla a kabátot, amit Lauren  visszatartott nyögéssel próbált kibírni.

-Úgy néz ki, mint egy felhólyagosodott horzsolás. Kérlek gyere velem, bekötözöm a sebedet.

Mondta kedvesen a nővér és Lauren Miss Grandera pillantott, aki mosolyogva bólintott.

-Menj. Nem lesz semmi baj.

A fekete hajú lány sóhajtott és szabad kezében megszorította a bőrkabátot. Mikor bementek a recepció mögé, a hófehér bőrű lány leült és a nővér előhúzott egy piros dobozt, amiből kivett egy pár fáslit, betadint és kötszert.

-Mondd, hogy keletkezett ez a seb? Mármint, csak azér kérdezem, hogy megfelelően el tudjam látni. Ha nem szeretnéd, akkor nem kell elmondanod.

Kérdezte a nővér, tapintatosan. Lauren szeme megtelt félelemmel és lenézett az ölébe, ahol a kabátját szorongatta.

-Én... e-el akartam szorítani a nyílt s-sebét, hogy a méreg n-ne haladjon tovább a... a t-testében.

Próbálta felidézni a történteket és a műtő felé nézett, ahol épp operálták a fiatalabb lányt. A nővér a füle mögé türte barna haját, majd egy vattapamacsot márott a lila betadinba.

-Cs-csak egy l-lánccal tu-tudtam megtenni, d-de az csúszott m-mikor elkezdtem f-fáradni...

Folytatta és visszanezett az ölébe. Az emlékek visszaidézése villámképként jelentek meg a zöld szemű lány, halvány zöld szemei előtt. A hölgy lágyan tisztigatta a sebet, melyet a lánc hagyott.