Fekete kígyó (Camren)

Tizenegyedik fejezet: Belátások

-Szóval első lépés?

Szólalt meg Dinah, belépve az épületbe.

-Te keresd meg Normanit, mi Camilával a tanáriba megyünk.

Mondta Lauren.

-És én?

Kérdezte Ally.

-Te... menj órára.

Nevetett fel Lauren.

-Ne már, mindig kihagytok a buliból.

Jelentette ki, arcán csalódottsággal.

-Ma reggel szerintem egy hétre elegendő akciót láthattál, szóval...

Kezdte Dinah, amire Ally felemelte kezeit.

-Oké! Megyek órára!

Kiáltotta és elrohant a folyosón, amit a három lány nevetéssel követett. Dinah később elszakadt a lányoktól és ment Normani megkeresésére. Camila és Lauren pár perc múlva kopogtattak az igazgató irodája ajtaján.

-Tessék!

Hallották az ajtó másik oldaláról, ami egyértelmű belépés jegyeként szolgált a két lánynak. Lauren kinyitotta az ajtót és maga elé engedte a kisebb lányt aki be is lépett. Az igazgatónő az a tipikus idős, rövid szőke hajú, kék szemű, szemüveges nő, aki mindig korához képest, idézőjelesen divatosan öltözködik. Laptopja előtt ülve, szemüvege enyhén lecsúszott orráról és mikor látta, mindketten beléptek, intett kezével, hogy az előtte lévő két székre üljenek.

-Igen?

Vette le a kellemetlenkedő tárgyat fejéről, amely biztosította az élesebb látást számára.

-A tábla miatt vagyunk itt.

Jelentette ki Camila és a nő, akinek isten tudja mi a neve, most komolyabban nézett ránk.

-Miért nem szünteti meg?

Kérdezte Camila komoly arccal és összehúzott szemekkel figyelte, mit fog mondani. Lauren figyelte kettejük közt növekvő feszültséget és nem szólt semmit. A latina lábait egymásra rakta kecsesen, összekulcsolt ujjait térdén pihentette. Az igazgatónő előredőlt és ujjait idegesen masszírozta.

-Ugyan Camila. Ne mondd, hogy a tábla nem adott neked jobb helyzetet ebben az iskolában.

Mondta és Camila elgondolkodott következő szavain.

-Miért mondja ezt?

Nézett rá kíváncsian.

-Azért, mert szerintem a tábla a diákok életét nagyon is befolyásolja. A való életben is vannak ranglétrák.

Jelentette ki és hátradőlve folytatta.

-Mint például, te meg én. Én magasabb rangon vagyok mint te. Te küzdhetsz azért, hogy felnőj és ilyen posztban légy, míg én csak nézem, ahogy próbálkozol.

Folytatta és hangjában egyértelmű rosszindulat és elégedettség hangzott. Camila ereiben forrt a vére és összeszorított fogakkal dőlt hátra. Próbálta lenyugtatni magát és Laurenre nézett, ezzel szinte átadva a szót, a magasabb lánynak.

-Miss...

Kezdte Lauren, tényleg nem tudta, hogy hívják az idős hölgyet, ezért megpöckölte arany tábláját, mely az íróasztala elejére volt kitéve, hogy jobban lássa a fekete betűket, mellyel neve volt kiírva.

-Chalmet.

Fejezte be az idős nő felé irányuló megszólítását.

-Szerinte miért nem gondolja így, ezt más iskolák igazgatója?