Egy rossz ajánlat

3.Részlet...(Szilvia)

A méreg amit akkor éreztem amikor kidobtak a Szabóból egész nap bennem fortyogott. Fel voltam háborodva és vérig sértődtem, hogy még meg sem hallgattak de már is kitették a szűrömet. Na és az az arrogáns picsa na az meg végkép felbosszantott mintha aranyat szarna még is kinek képzelni magát? Fel alá járkáltam és majd megütött a guta a dühtől. A telefonom csilingelése zökkentett ki pár másodpercre míg meg néztem az sms-t. Balázs elküldte üzenetben holnap esti kiállítás részleteit és idő pontját. Lehunytam a szemem és megdörzsöltem az arcom. Hetek mentek el úgy, hogy ki sem dugtam az orrom ebből a lakásból. Most, hogy lenne egy kis pezsgés az életemben meghátrálnék. Leülök a kanapémra és végig nézek a lakáson amit nem olyan régen apától kaptam. Nem volt nagy de nekem teljesen meg felelt. A lakás ajtóból nyílt egy kis előtér ami rögtön a konyhába vezetett ami egybe volt a nappalival. Tágas volt és minden világos kékben pompázott. A nappaliból egy kisebb folyosó nyílt ahol  a hálószobám volt és közvetlenül vele szemben a fürdöm. A folyosó végén volt még egy kis szoba amit amikor beköltöztem rögtön ketté választattam. Az egyik feléből gardróbot csináltattam a rengeteg cipőmnek. A másikba pedig egy mosószoba lett. A gondolatától is irtóztam, hogy két hálószobás lakásban éljek. Akár hányszor is elsétáltam volna a szoba előtt szembe jutott volna Amerikában a házunk azzal a rengeteg hálószobával. Gondolattal, hogy majd fel adom a karrierem és mindet megtöltjük gyerek zsivajjal. Jó vicc. Elültem és bele rúgtam az egyik üres boros üvegbe. Picsába a rendetlenséggel. Picsába mindennel. Az életem pontosan annyira volt romokban mit jelenleg a nappalim. A ruhák szanaszét dobálva legalább öt boros üveg három pohárral. Csipszes zacskó maradék pizza és ráadásnak még a bakelit lemezeim is szanaszét voltak. Káosz. Rendet kell tennem nem csak a lakásomban de a fejemben is. Ki kell vernem öt teljes évet az életemből és csak a jövőre koncentrálni...

Másnap kifordultam önmagmából. Az összes dobozt kipakoltam helyére tettem minden holmit amit magammal hoztam. Kitakarítottam és összedobtam egy kis rakott tésztás húst. Ebéd közben meg írtam az önéletrajzot és egy kis kedv csinálót magamhoz a munkaadóknak. Tény majd nem három A4 oldal lett. Végérvényben rengeteget dolgoztam az igazság szolgáltatásban az elmúlt hét évem csak azzal telt, hogy a bíróságon csücsültem és dolgoztam. Tapasztalatból nálam nem volt hiány. A nap csendben telet leszámítva azt az ötven e-mailt ami a gépemben hevert a férjem ügyvédjétől. Nagyon is jó helyen van az ott messze tőlem. A fürdőszoba tükörben igazgattam magam már vagy egy órája. Nem voltam elégedett az összképpel. Egy fekete bársony pántos ruhát válaszoztam mellé egy kék magas sarkút és a sminkem is így tevődött össze. Göndör fürtjeimet megpróbáltam egy kontyba összefogni több kevesebb sikerrel. Még sem éreztem magam jól a bőrömben. A ruha nem mutatott sokat de mellem felnyomta és teret engedett a dekoltázsnak. A szekrényben vagy tizenkét kabátom volt és egyik sem felelt meg. Bepakoltam a kézi kis táskámba és elindultam kifelé a lakásból. A konyhában a széken még mindig ott hevert az elveszett zakó. Megkeseredett a szívem mint mostanában olyan sokszor. Egyszer élek. Felvettem és bele bújtam a zakóba. Az iratokat bele dobtam a táskámba és elindultam a taxihoz.

Félóra múlva kiszálltam egy irodaházakkal teli negyedben. Elolvastam újra a címet és még a taxist is ki faggattam merre menynek. Nagy nehezen egy teljesen üveges térbe léptem be ahol egy biztonsági őr azonnal el is igazított. A nagy kiállítás a második emelten volt. Késtem több mint egy órát és a liftben már éreztem, hogy vissza kéne fordulnom. Nem éreztem ezt helyesnek. Nagy bánatomra már nyílt az ajtó amikor a földszinti gombra rá nyomhattam volna. Ahogy beléptem a terem tele volt furábbnál furább emberekkel. Még is a legfurcsább a nyelv volt. Mindenki magyarul beszélt. Amerikában rengeteg ilyen rendezvényen vettem részt és valahogy ott más volt  a színvonal. Egy pincér elém termett és átnyújtott egy pohár pezsgőt. Mosolyogtam és meg köszöntem. Hatalmas képek lógtak minden falon és a teremet is azok válaszozták el több részre. Fotográfiák voltak háborús képek női arcképek és tájképek. Mind fekete fehérbe. Tetszett a kombináció. Ezen kívül egy két absztrakt szobor is megfért. Amit bár meddig is bámulhattam nem láttam meg benne mit is akar ábrázolni. Mind olyan volt mintha egy rakás sziklát egymásra ragasztottak volna és elvétve ütögették volna a vésővel konstatálva, hogy ez így tökéletes lesz.  Hatalmasat ugrottam amikor egy kéz felém nyúlt. A szívemhez kaptam a kezem és megfordulva meg pillantottam Balázs világbajnok mosolyát. Felnevettem kínomban. Balázs nála egy jóval egy fejjel magasabb termetesebb férfival beszélgetett. Pedig Balázs sem volt alacsony 180cm felet volt ebben biztos voltam. Mégis a magas óriás magára vonta azonnal a tekintetem. Fekete haja szakálla és nap barnította bőre miatt inkább hitem volna külföldinek. Sötét szemei semmit sem engedtek leolvasni magukról. Feladtam és közelebb lépkedve azonnal a kezem nyújtottam.