12.Részlet...(Dante)

63 1 0
                                    

Kornélia őrjöngve szenvedett a fürdőszobába ahova tegnap este bezártam. Reggel felhívtam Szilvit miután anya értesített a razziáról. Véget kell ennek az egésznek vettem még időben. Valahogy ki kell csendben fektetni Békés Tamást mert ha ez így folytatódik valami ürüggyel a nyakamba varnak valamit és hűvösre zárnak. Végeredményében iszonyatosan csalódott voltam és dühös is. Nem tudtam elhinni, hogy Zsófi és Szilvi is hazudtak és kijátszottak. Leginkább Zsófiban csalódtam megbíztam benne és a magam mondóján még szeretem is. Az viszont, hogy Tamással a hátam mögött kavart azt jeleni, hogy megszegte az egyességünket.

-ERESZ KI ÁLLAT! - a fürdőszoba ajtaján Kornélia úgy dobolt elkezdtem kételkedni benne, hogy nem-e tudja áttörni. Felkeltem és kinyitottam az ajtót. Kornélia azonnal kiszaladt mellettem és a bejárai ajtót kezdte rángatni ami szintén zárva volt. Kócos volt és a kötött pulóver már nem volt rajta. Egy fehér csipkés body bujkált a kardigán alatt és meg kellet hagyni összefutott a nyál a számba amikor megláttam mit rejtett a pulóver. Kornélia minden volt csak nem vékony. Husis volt a maga módján esztétikusan pont ott ahol kellet. Mellei minden mozdulattal meglibbentek bármit csinált. A fenekén meg úgy feszült a nadrág, hogy szinte kiáltott valaki vegye le róla. Kornéli egyszer csak abba hagyta a kilincs rángatását és felém fordult. Ez volt a legostobább döntése. Ugyanis a body nem sokat takart a nagy dekoltázsból két szép kemény narancs szemezett velem. Erőt vettem magamon és a melléről Kornélia arcára emeltem a tekintetem. Fújtatott és zihált pont mint egy állat akit ketrecbe zártak. Tettem egy lépést felé ő pedig megemelte a kezeit.

-Ne gyere a közelembe! Te beteg állat legalább mond meg, hogy mit tettem! - ordít velem amit jelenleg egyáltalán nem veszek zokon. Megértem őt szó nélkül elcipeltettem a bárbor a hotelig majd bezárattam estig a szobába. Amikor pedig haza értem lezuhanyoztam és berángattam a fürdőbe és reggeli oda zártam be. Nem mondtam neki mért van itt nem mondtam mit tette, hogy ezt érdemli de tény kelepcébe tartottam mit egy állatott. Bár a kutyámmal nem bánék így de lássuk be az emberek rosszabbak mint az állatok. Van amelyik igazán megérdemli, hogy egy életere bezárják.

-Gyere ülj le rendeltem reggelit. - teljesen normálisan beszélek ami láthatóan Kornéliát összezavarja. Viszont szó nélkül a kanapéhoz sétál és tölt magának egy csésze kávét amit a dohányzó asztalra tettem az előbb. Amikor bele kortyol hümmög egyet lehunyt szemmel. Igazán kívánatos. Megdörzsölöm az arcom és próbálok elvonatkoztatni. Végül leülök vele szembe. Nagy zöld szemeivel bámul rám.

-Elárulod végre mi a picsa folyik itt? - kérdezi és őszintén nem tudom mi lenne a helyes ha megmondanám neki, hogy ha haza megyek addig velem majd Zsófi fejét míg be nem vallja a tettét. Vagy csak szimplán hazudjak? Nem az nem lenne úriemberhez méltó.

-Az unoka testvéred átvágott és kelepcébe csalt a szeretőjével...

-Ez egy baromság már megbocsáss!... - ordítja el magát Kornélia. -... Zsófi azon a reggelen amikor ide jöttél úgy hívott fel mintha az élete múlna rajta. Külön utasításba adta, hogy vegyek két dominós feltöltő kártyát hogy azon beszéljük. Nem akarta, hogy lenyomozzanak vagy mi a franc csak azokon a kártyákon beszélhettem vele rólad meg az üzletről. Utána pedig kikötötte, hogy égessem el őket. Komolyan agyrém, hogy milyen körülményes az unoka húgom. - Kornéli megforgatja a szemeit és érzem a hangjában, hogy egyrészt nem érti ezekre mért volt szükség másrészt pedig látom rajta. Paranoiásnak tartja Zsófit. Ami nem is olyan nagy probléma ezekben az időkben. El kell ismernem ha Kornélia igazat mond akkor Zsófi nagyon is alapos volt védekezés szempontjából.

-Bízik benned? - kérdezem de a lány nem néz rám majd óvatosan felpillant.

-Ha megkapom a táskámból a gyógyszeremet akkor elmondom mindent. - a válasz rövid és tömör. Felkelek és a szobába a ruhás szekrényig sétálok és bepötyögöm a széfbe a kódot. Mindet ide tettem be ami Kornéli személyes tárgyait illeti. Kiveszem a táskáját és keresni kezdek benne. Kiveszem az üvegcsét és azonnal elolvasom. Xanax. Nyugtatót szed. Visszateszem a táskát becsukom a széfet és visszasétálok Kornéliához.

Egy rossz ajánlatDonde viven las historias. Descúbrelo ahora