Egy rossz ajánlat

26.Részlet...(Dante)

Vasárnap négy óra a Szabó

"A háború megnyerésének nem az a titka, hogy életünket adjuk, hanem az, hogy végignézzük, amint az ellenség életét adja!"

A lövedék úgy süvített el a fülem mellet, hogy centik kérdése volt, hogy betaláljon a fejembe. A kezem Zsófi nyakán volt aki már a szája színéből láthatóan nem sok levegőhöz jutott. Viszont ahogy feleszmélek a másodpercek töredéke alatt, hogy igazából leadtak rám egy lövést. Úgy hagyom ott Zsófit a falnak nyomva ahogy van. Lassan megfordulok és meglátom azt ami nem akarok. Nem hiszek a tulajdon két szememnek. Szilvi meredten feltett kézzel fogja a fegyvert rám. Az arcán habozás nyomát nem látom. Rám lőtt vagy is pontosabban mellém. Még is mi a picsa folyik itt? 

-Ezt még is... - a mondat feléhez sem érek és ekkor újfent hallom eldurranni a fegyvert. Második lövés.  Ez a golyó sem talál el. Mereven bámulunk egymásra Szilvi és én farkas szemet nézünk. Egy lépést előrébb lépek Szilvi viszont most a másik kezét is a fegyverre teszi. 

-Ha még egy lépést teszel esküszöm a két szemed közé küldöm a golyót és most nem fogok hibázni... -ahogy kimondja elképedek ki ez a nő aki velem szemben áll? Lépéseket hallok az előtér felől oda fordulok és meglátom ahogy anyám két őr társaságában szájában cigarettával belép. Ő is ahogy én is meglepődik és meg is áll a küszöbön majd a szemem először rám majd Szilvire siklik. 

-Gyerekek elmagyaráznátok, hogy még is mi az isten folyik itt? - szólal meg anyám én pedig ahogy Szilvire nézek ő leengedi a fegyvert és egy mélyen sóhajt. Szemlátomást az indulatok amik két golyót eredményeztek a Szabó falába most kicsit csillapodni látszanak. Bár tény, hogy lőttek már meg most az egyszer kissé komolyan vettem az ellem táplált haragot. 

-Most, hogy mindenki megnyugodott láthatóan. Dante beszélnünk kell azonnal. - anyám hangja parancsoló. 

-Mit láthatod kissé el vagyok foglalva... 

-Én csak azt látom, hogy egy lány eszméletlenül fekszik a sarokban a másik meg épp meggyilkolni készül amivel szerintem még ráér... - anyám hangja elhalkul és Szilvi homlokán összeszaladnak a ráncok és anyámra pillant. Anyám lassan felénk lépked és végig visszhangzik a cipője kopogása. Hosszasan bele szív a cigijébe majd kifújja a füstöt egyenesen az arcunkban... - az az érzésem fiam, hogy kissé elengedted az a bizonyos gyeplőt és most a tekintélyed oda lett...

-Anya kérlek...

-NE is folytasd! Az, amit itt látok és az, hogy felhívtak telefonon engem és megfenyegettek elégé azt sugallja, hogy nem vagy ura a helyzetnek! - az anyám ordít velem. Viszont időm sincsen felfogni amit mond mert mellettem suttogó hangon Szilvi csak kimondja azt a bizonyos nevet. "Klaudia" Az arcomhoz kapom a kezem és megdörzsölöm. 

-Úgy látszik a lánynak jobban forog az esze mint neked. Egyértelműen az apja vére... - anyám és Szilvi meredten bámulnak egymásra én pedig érzem, hogy most azonnal rendet kell tennem nem csak a fejemben de az életemben is mert abban igaza van anyámnak, hogy jelenleg nem vagyok a helyzet magaslatán. Miután eljöttem Szilvitől egyenesen ide jöttem és elkezdtem utána járni a dolgoknak. Végül sokra nem mentem mert az agyam folyamatosan ezen a nőn járt és a tudat körül, hogy épp egy gyilkosságra készül. Viszont megkellet hagyni mai mutatványa után kezdtem azt érezni, hogy felesleges féltenem.  

-Tehát... - anyám összecsapta a kezét és a fejével billentett, hogy igyekezek félre vonulni. Szilvire néztem aki elrakta a fegyvert majd elsétált mellettem és egyenesen Zsófihoz sietett. Én pedig tettem amit tennem kellet követtem anyámat egészen az irodámig ahol már Kornél várt ránk. Kezdtem úgy érzeni, hogy percek maradtak ki az életemből és az események úgy folynak el mellettem, hogy nekem fel sem tűnik. Az ajtót becsukom magam mögött és az unokatestvérem homlokán rögtön összeszaladnak a ráncok amit a véres kezemre sandít. Zsófi vére ott tetszelgett a kezemen és ez nekem fel sem tűnt.