Egy rossz ajánlat

25.Részlet...(Szilvia)

Hogy is mondjam... Nehéz volt az egész hétvégét megemésztenem. A kellemes beszélgetésünk után Flórán és én is jobbnak láttuk ha haza megy és kicsit egyedül maradunk a gondolatainkkal. Tény nem volt egyszerű mindent megemészteni. A vasárnapi napomat azután, hogy Flórián elment igazából az ágyban töltöttem és vártam valami jelre. Jelre, hogy igen Szilvi most már ideje felemelned a seggel és tenned is valamit. Ez a jel még is olyan volt mintha messzire elkerült volna. Merengtem azon, hogy mibe is csöppentem bele konkrétan. Minden erőmmel azon voltam, hogy összelegózzam a darabokat amik jelenleg az életem jelentették. Csődtömeg voltam és ahogy feküdtem és bámultam a plafont rájöttem, hogy ez már jobb úgy sem lesz. Felkeltem az ágyból és nappaliba sétálva kivettem a vitrines szekrényemből egy üveg jó erős konyakot és ahogy volt meghúztam a száját. Tudom tudom ez már lassan az alkoholizmust súrolja. Igen egyet értek de mocskosul leszarom. Az üveg társaságában elhuppantam a kanapéra és egy gombnyomással elindítottam a zenét. Hátradőltem és csak hallgattam a kegyetlen rep-et ami valószínűleg valami trágárságról szólt. Na de ilyen állapotban ki a szart érdekel. 

"-Ki vagy te?   -Egy gyilkos..." 

Visszhangzott a fejemben mint egy mantra. Gyilkos? Én is az volnék? Hiszen ölni akarok nem is akárkit a volt férjemet. Mért is borultam ennyire ki ezen? Hiszen én is öltem. Jó nem szándékosan de az most nem számít. Ki oltottam egy ember életét. Önvédelem volt Szilvi önvédelem. A nagy lószart! Bele iszok újfent az üvegbe. A keserű folyadék éget és mardos belül de még sem annyira mit a bűntudat amit érzek. Hirtelen elfordítom a fejem amikor kopogást hallok. Csendben várok abba marad. A fejemben lenne a hang? A számhoz emelném az üveget és újra kopogtatnak. Az ajtó felé bámulok majd a konyhai órára. Délután három van. Én fel nem kelek. 

-Ki az? - ordítom el magam a kényelmes díszpárnák és puha kanapém biztonságos környezetéből. Bárki is legyen az nem ér annyit, hogy megemeljem a seggem. Főleg, hogy fel sem kell állnom és tudom már most a fejembe szált a pia. Erős konyak nagyon erős. Válasz nem érkezik de meghallom ahogy az ajtóba bele dugják a kulcsot és kinyitják a zárat. Annyira le vagyok lazulva, hogy akár késsel is jöhetnének rosszabb már úgy sem lesz nem?  A léptek lassan közelednek majd meglátom a testvérem. Tamás kócosan kukucskál be az előszobából. Hangosan sóhajtok és komolyan mondom, hogy egyedül ő nem hiányzott az életemből. Meghúzom az üveget két nagy kortyot is leerőszakolok a torkomon majd előre dőlök és rá könyökölök a térdeimre. Az üveget a dohányzó asztalra teszem és Tamásra emelem a tekintetem. 

-Megint iszol? - kérdezi és hallom a hangjában az aggodalmat. Ó, hogy akadna a torkodon valami. 

-És ha igen akkor mi van? - vettem oda jó szárazon és érzem ahogy nem csak a mondat száraz de a torkom is. Rásandítok az üvegre és inkább iszok a biztonság kedvéjért még egyet. Ártani már csak nem árt nem? Tamás beljebb jön és alaposan körbenéz a lakásban. Szembe velem a könyves polcot firtatja és leveszi a képet amin ketten vagyunk egy felfújhatós gumi medencében. Hat éves voltam amikor készült a kép Tamás pedig kilenc. Szerettem azt a képet. Tamás szája szélén egy halvány mosoly húzódik de nem tart sokáig. 

-Mit akarsz? - teszem fel a kegyelten flegma kérdést. 

-Nem vagyok az ellenséged. Segíteni akarok. - mondja és még mindig a kezében tartót képet figyeli nem néz rám. 

-Ezt kifejtenéd? Nem érzem, hogy segítségre szorulnék. - mondom és felnevetek közben. Tamás rám néz és a rácok összeszaladnak a homlokán. Útóljára akkor láttam a testvérem amikor a Szabóban veszekedünk és be kellet vallanom ő sem nézet ki túl fényesen. A szemei alatt fekete hatalmas táskák terültek el. A haja bár kócosan de egybeállt a zsírtól és a borostája is nagyjából egy hetes lehetett. Az ing amit viselt a barna kabát alatt gyűrötten pihent a testén. Úgy nézet ki mit aki három napja nem aludt és komoly depresszióval küzd. Visszateszi a képet és elindul felém majd megáll előttem és leül velem szembe a fotelba.