Egy rossz ajánlat

27.Részlet...(Szilvia)

Vasárnap a Szabó

Leérve az emeletről és az előbbi túlfűtött közjátékból kissé fellélegezve konstatáltam, hogy Zsófi már egészen összeszedte magát lent a nagyteremben. Tény nem festett a legjobban Dante jól helyben hagyta még így is, hogy közbe avatkoztam. Bár be kellet vallanom, hogy azért lehet az, hogy kétszer is elsütöttem a fegyvert kicsit túl lőttem a célon de lásuk be. Felmerült bennem a kétség, hogy Dante esetleg tényleg megöli Zsófit. A lány olyan hévvel szállt vele szembe, hogy még én is megtorpantam. Már nagyjából kezdet körvonalazódni az, hogy Flórián mennyire is kiszámíthatatlan ezt éreztem a saját bőrömön. Viszont az, hogy ez a lány szemrebbenés nélkül dacolva a halál gondolatával szembe ment vele dicséretes volt. Igen is azt éreztem, hogy nem baj ha egy kicsit helye billentik a fejét a kis nyikhajnak néha. Mind a négyen lejöttünk az emeltről Kornél és Flórán a bárhoz mentek én és Rózsa pedig Zsófival kezdtünk foglalkozni. Ria is felbukkant mellettem egy elsősegély tobozzal amit rögtön ki is vettem a kezéből és Zsófihoz sétálva leültünk egy asztalhoz és neki álltam ellátni a sebeket amit Dante keze nyoma hagyott és meg kellet hagyni sokat hagyott rajta. Zsófi bal szeme feldagadt és kezdett lilulni a szája széle felrepedt és a nyakán is istentelen kéz lenyomat ékeskedett. Hihetetlenek találtam a pusztítást amit ezen a törékeny női testen végeztek...

-Édes istenem Flórián én nem így neveltek... Rózsa felordít amikor közvetlen közel meglátja Zsófi összeroncsolt arcát. Viszont mintha ha nem is történt volna semmi a két fiú faképnél hagy minket a teremben. Megpróbálom Zsófi arcát letörölni, hogy legalább lássam van-e rajta olyan seb amit le kell kezelni mert jelenleg a száradt vér miatt nem látok semmit. 

-Ezért golyót érdemelne... - Rózsa rázza a fejét és újfent rágyújt egy cigire. 

-Nem az ő hibája én nem tudtam hol a helyem... - ahogy Zsófiból előbuknak a szavak nem érzek bánatot inkább csak is bűntudatot. 

-Ez akkor sem helyes egy jó vezetőnek nem csak az öklével kell tudnia rendet tartania. Néha a félelem nem a megfelelő megoldás egy ilyen üzlet vezetésére... - Rózsa hirtelen elhallgat ahogy ránézek elkapja rólam a tekintetét és a semmibe mered és jó mélyen bele szív a cigarettába. Töprengek Zsófi pedig rendre megszisszen ahogy az arcát mosom. "Egy vezető nem ilyen... " valahol mintha már hallottam volna ezt a mondatot. Hosszasan elmerengek a véres tálban és az ábrándozásból Zsófi keze zökkent ki ahogy ráteszi az enyémre. Felé fordulok és hallom ahogy halkan kimondja, hogy "köszönöm". Lágyan mosolygok tudom, hogy most nem a pátyolgatásra gondol. Hanem arra, hogy közbe léptem. Ria újfent csatlakozik egy nagy zacskó jéggel és Zsófi jajveszékelve rá teszi a feldagadt szemére. 

-Azt hiszem egy jó időre szabira kell majd menned ezek után mert rémesen festesz... - Ria nevetve néz Zsófira ki szintén megpróbál mosolyogni de amikor a szája felfelé kunkorodna a seb miatt összeszaladnak a ráncok az arcán látom, hogy  fájdalmai vannak. 

-Ha csak le nem csukat Tamás előtte. - Ria arcáról lefagy a mosoly és inkább a bárba sétál és elkezd italokat készíteni. Rózsa még mindig felettünk áll és már szerintem nem is ég a cigaretta a kezében de még mindig tartja az ujjai között és mered a semmibe. Zsófia pillantok és tudom nincs jogom ezt mondai de még is kimondom amit gondolok. 

-Nem fogom hagyni, hogy a testvérem csak azért, hogy kapjon még egy kurva előléptetés tönkre tegye az életeteket. - vetem oda szárazon és megdörzsölöm az arcom. Ekkor Rózsa felhorkant és rám mered. 

-Pedig lehet jobb lenne ha végre a Szigeti birodalom a süllyesztőbe kerülne.

-Mért mondod ezt? Hiszen van egy jól menő üzlet hálózatosok és addig míg Tamás nem lépet képbe tudtommal nagyon is jól elevickéltetek a tengerben. - mondom és ekkor Rózsa arcán meglátom azt amit sose gondoltam, hogy megfogok szomorúságot.