Egy rossz ajánlat

20.Részlet...(Dante)

A helyzethez képest estére határozottan összerázódót  a megszokott csapat. Zsófi mindenkire árgus szemekkel figyelt és próbált mindent kézben tartani amit csak lehetett. Kornélia is helyet kapott az egyik pultban mint felszolgáló és határozottan jól állt neki, a fehér ing és a feszülős fekete farmer. Szőke haját lófarokba kötötte és egy tálcát szorongatva állt Ria mellet és kémlelte a színpadot ahol a lányok többsége egy erotikus táncot adott elő. Mellé sétáltam és amikor oda értem Kornélia arcán kiült a kétség. Megfogtam a vállát vigasz képen amire ő megforgatta a szemeit és lehessegette a kezem a válláról. Arrébb sétált és a gondterhes arc újra előbukkant.

-Mi a gond kislány? - feltettem a kérdést mert tényleg érdekelt. Az ember egy idő után ha sok nővel dolgozik együtt rá jön már csak a testtartásukból ha valami nyomja a lelküket. 

-Hívogatnak a szüleim és fenyegetőznek. - mondja és gyorsan körbe néz halkan beszél, hogy a körülöttük sürgő forgó hölgyek még véletlenül se neszeljenek meg semmit. 

-És mi a fenyegetőzés tárgya? - kérdezem kicsit komolyabb hangvételben. Kornélia újra körbe néz majd közelebb lép.

-Hogy menyek vissza. Nincs most bevételük, hogy eljöttem mivel nem dolgoznak. Alkoholra sincsen pénzük és tudod a függök elég nehéz esetek amikor... 

-Visszaakarsz menni? - vágok a szavába mert pontosan tudom miről beszél nincs szükségem a hegyi beszédre. Tudni akarom mire számíthatok Kornéliával kapcsolatban. Nem azért hagytam, hogy itt maradjon a Szabóban, hogy az első adandó alkalommal meginogjon és visszasiessen az tróger szüleihez. 

-Eszem ágában sincsen! Viszont a szüleim és valamiért rossz érzetem van. Nem akarom, hogy bele rondítsanak abba ami majd most vár rám. Önző vagyok? - Kornélia szemeiben a kétely és szenvedés tükröződik de az őrlődése érthető. Megrázom a fejem.

-Kérem a telefont majd én elintézem és szolok Kornélnak, hogy szerezzen neked egy másik kártyát. - azzal Korlénia kiveszi a farzsebéből a készüléket és a kezembe nyomja. Jó kislány ezt már szeretem. Zsófi belép a terembe narancssárga estélyiben. Kifinomultan néz ki benne és felénk tart a szemeiben látom a gyilkos ösztönt azért amiért az unokatestvére közelében ólálkodok. Kecsesen lépked és amikor mellénk ér alaposan végig méri Kornéliát. 

-Tudod a dolgod? - kérdezi és megkel hagyni keményen szól a lányhoz akinek azonnal flegma mosoly jelenik meg az arcán. 

-Hát persze asszonyom. - felnevetek erre a megnevezésre. Zsófi megfogatja a szemét majd lazábbra veszi a figurát. Végig néz a termen és amikor meglátja az éppen beérkező Kornélt a vonásai kissé megkeserednek. 

-Valaha túl tesszük magunkat ezen? - kérdezi alig elhaló hangon. Zsófi fájdalma és a testvérem harca amit lefolytat azóta a nap óta, hogy kiderült Zsófi csalfa volt. Nem nehezítette a munkánkat de az ő életüket elég keményen ráncigálta minden egyes együtt töltött pillanata. 

-Tudod őt úgy szeretni mit azt a másikat? - Kornélia kérdése jogos. De kapásból Zsófi elemébe talál be aki azonnal szomorúan összehúzza a száját és inkább tovább sétál. Én és Kornélia is végig nézzük ahogy Zsófi távozik. Majd szó nélkül én is ott hagyom Kornéliát és elindulok az irodámba. Az emeltről még visszanézek a lányokra és valahogy a ma estében nem érzem azt a felhőtlen vidámságot. Máskor a hétvégék hatalmas kacagással hülyéskedéssel kezdődnek. A lányok általában nem bírnak magukkal és helyére kell mindenkit igazítani. Most ez teljesen eltűnt minden és mindenki nagyon komolyan veszi a dolgát és rendezett az egész. Mondhatni minden tökéltessen a medrében tartja a dolgokat. Bemegyek az irodámba és kapásból az asztalomhoz sétálok. Kinyitom a kulcsra zárt fiókot és kiveszem belőle a laptopom majd a fekete dossziét. Át kell futnom rengeteg dolgon. A telefont is előveszem és már is tárcsázom a cégek közül az egyik fejest. A razziának köszönhetően és a Győrben történtek után muszáj rettenetesen óvatosnak lennie most mindenkinek nem csak nekem. Bárki bajba kerülhet akinek az üzlete most az enyémben is benne van. Így is teszek egyesével felhívom először a cégtársakat majd az összes klubot, kaszinót és bárt ami az én felügyeletem alatt áll. Mindenkinek elmondom a jelenlegi helyzetet és óva intem az összeset. Van akinek azt tanácsolom, hogy zárjon be pár napra vagy hétre míg én rendezem a sorokat. Ez csak annyiban nagy dolog, hogy általában Kornél az aki tartja velük a kapcsolatot nem én. Ezért is veszi ezt most mindenki teljes komolysággal hiszen ritka, hogy maga a nagy főnök telefonál körbe. Amikor végzek a telefont bedobom a fiók legmélyére és megdörzsölöm az arcom. Összekel szednem magam. Kell egy terv arra az esetre ha minden borulna és persze közben ki kell találnom ki lehet a tégla. Végig pörgetem az eseményeket a fejembe ahogy hátra dőlök a székben. Ekkor villan be Jávor küldött nekem egy mappát. Kutatni kezdek az íróasztalom környékén de sehol nem találom. Sem az zárt fiókokban sem a papírok és az irat tartok között. Felugrok és kezd egyre jobban elönteni a méreg. Majd ahogy ellépek az asztal mellet meg látom a sárga dokumentumot a lábamnál. Veszek egy mély levegőt és először kezdem magamon nagyon érezni, hogy egyre jobban aggasztanak a dolgok. Felveszem és kinyitom az íratott. Bele bele olvasok majd amikor a rendőrségi jegyzőkönyvhöz érek. Végig olvasom a rubrikát és újabb kérdések merülnek fel bennem. A kopogás zökkent ki a teljes elképedésből.