𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ Marosvásárhely ♡

2021. 06. 22., szerda

Minden úgy zajlott, ahogyan Ati felvázolta nekem az este folyamán. A turnébusz belseje hatalmas volt. Hátul a csomagtartóba, ami a legnagyobb részét tette ki a járműnek, a srácok hangszereit, és különböző szükséges eszközöket pakoltunk be. A középső szakaszon volt egy kisebb tér, ahol voltak ülések, viszont fekvőhelyek is. Valamint egy nagyon kicsi étkező zug egy mini hűtővel. Legelöl pedig a sofőr mellett még kettő ember fért el. 
Atival a középső részlegben foglaltunk helyet, ahol fogyasztottuk a szendvicseink, amiket reggel készítettem el és csomagoltam be. Olyan 30 darab toast szendvicset csomagoltam be, mert mégis csak sok férfi utazik, hosszú az út és szerettem volna, ha nem kell megállni huszonötször ételt venni valamilyen benzinkúton. Szerintem ők sem szerették volna, mert nagyon hálásak voltak nekem. Desh, Fészek és Isti is egyből elkezdte fogyasztani a reggeli adagját, miután felvettük őket. Fészek ült legelőre a sofőr, Tamás mellé, akivel nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Régi barátok, és még Fészek szerezte be segédkezni a turnéra. Desh és Isti hozzánk csapódott a középső részlegben. Sok vizet nem zavartak, mert egyből elvonultak aludni, és az ágyak előtt található függönyöket is elhúzták maguk előtt. Fészek és Tamás halkan beszélgettek a rádió mellett. 
Atival csöndben voltunk, hátam neki döntöttem, úgy terültem el két ülést elfoglalva. Éreztem rajta, hogy izgul, de szerintem jobb döntés volt némán hallgatnom. 
- Gergő nem jön? - fordultam felé, mikor már Szolnokot is elhagytuk. 
- Nem, ma nem. Marcival tart az Akvárium klub koncertjére este.- Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
- Dzsudló. - nevette el magát. 
- Áh! - lehetett hallani, ahogyan koppant. Én is felnevettem.

Mikor már majdnem elértük a magyar-román határt, hátra mentem szólni Deshnek és Istinek, akik az út eleje óta nem keltek fel, hogy jó lenne, ha felkelnének, hátha ellenőriznek minket.
Így is történt, miután megnézték a személyigazolványaink, még fél órát szórakoztatták mindenféle kérdéssel a csapatunk. Miért jöttünk, hova tartunk, és hasonlók. 

Az út összesen 8 órába telt pár pihenővel és a határon való szórakozással együtt. Szóval négy óra múlt, mikor odaértünk Marosvásárhelyre, a fellépés helyszínére. Az utat mivel nagyrészt pihenéssel töltöttük, ezért mindenki kezében található volt egy energiaital, amitől reméltük, hogy kikerülünk a kómás állapotból. A srácok egyből elkezdtek hülyülni, és a "zenész parkolóból" cipelték fel a backstagebe a hangszereket és kellékeket jó kedv közepette. Én helyet foglaltam egy műanyagszéken a színpad melletti sátorban és rágyújtottam egy szál cigire. 
Bekapcsoltam a mobilnetem, és visszaírtam Boninak és Bertának, akik érdeklődtek merre vagyok. 

Berta: Ezt nagyon nem mondtad baszdmeg!!!🤬
Én: Bocsánat!! Nagyon spontán volt, nem tudtam Atinak nemet mondani. 

Eltelt két perc, és még mindig nem válaszolt, csak megnézte.

Én: Tudod jól, mennyit segít nekem! Ne csináld ezt, kérlek...🥺🥺🥺
Berta: bemenjek ma is a szalonba?😤 De lehet már mindegy arra a két órára...
Én: Ha nincs időd, nem várom el. Szólhattam volna tegnap is, igazad van...😔
Berta: vegyél fel engem dolgozni, problem solved 
Én: Komolyan mondod?????
Berta: persze! 
Én: Nem ezért csináltad végig az egyetemet😪
Berta: még kezdő vagyok! Majd találok egy home office melót, amit csinálhatok mellette 🤷
Én: Szeretlek! ❤️
Berta: én is picike pumukli! ❤️
Berta: menj, kapd el Atit, te vadmacska!! 😉

Ezen önkétlen is hangosan felnevettem. Ati abban a pillanatban állt meg mögöttem. Gyorsan lezártam a telefont, hogy ne olvassa el az utolsó mondatát Bertának. Megsimította vállaim, és elkezdte megnyomkodni, miközben nyomott fejem bubjára egy apró puszit.
- Mi olyan vicces hercegnő? - tette rá fejét az enyémre és átkarolt.
- Bertával dumáltam. Meg van, aki a szalonban dolgozik. - vigyorogtam boldogan. 
- Na és ki az? - ült le velem szembe, és rágyújtott. 
- Berta. - nevettem.
- Szuper! - mosolygott. 

A koncert nyolc órakor kezdődött, addig úgy gondolták a srácok, mi lenne, ha alapoznánk az estére? Az egyik standon addig erősködött Desh, míg nem engedték, hogy megvegyen két teljes üveg Bombayt. 
- Ez hihetetlen! Egyenek pénzt a buzik! Alig akarták odaadni. - jött be a sátorba és lecsapta a két üveget az asztalra. Rágyújtott egy cigire, miközben rájött, hogy bekeverni valót nem hozott hozzá.
- A kurva életbe! - röhögött saját magán.
- Majd én elmegyek érte! - álltam fel, de Tamás visszaültetett a helyemre. Egészen jó fejnek bizonyult. Mint kiderült, 26 éves. 19 éves kora óta sofőrködéssel foglalkozik. Dolgozott már az Oszkár cégnél, telekocsi vezetőként, kamionosként Olaszországban és Ausztriában, valamint most a srácoknál először turnébuszos. Felajánlotta, hogy elmegy ő üdítőért, amit nem bántam.
Rengeteget nevettünk, ennek ellenére hét óra tájékán rászóltam a két fellépő srácunkra, hogy jó lenne, ha nem holt részegen mennének fel a színpadra, mert nem azért jött el a sok rajongó, hogy spicces állapotban lássák őket tántorogni.

Pontban nyolc órára minden készen állt a színpadon, hogy a srácok felléphessenek rá és elkezdjék a koncertet.
Egy huszonéves srác konferálta fel őket: "Hölgyeim, és Uraim! Kedves Vibe fesztiválozók! " - A közönség ujjongásba kezdett. - A színpadra szólítanék egy embert, akire akár mondhatjuk azt is, hogy youtuberből avanzsálódott zenész, énekes.
Ismételten sikított rengeteg lány, de fiú örvendezéseket is bőven lehetett hallani. Megszorítottam a mellettem álló Ati kezét, és nyomtam az arcára egy puszit. Közben a crew egyik tagja rászerelte a mikroportot, és eligazította felsőjén. Kezébe vette Ati a hófehér, Fender Stratocaster gitárját, ami már behangolva készen állt, hogy pengesse birtoklója.
A műsorvezető közben végig beszélt: A színpadon pedig... Dobpergés! Nem én mondom ki, hanem ti! - tartotta a közönség felé a mikrofont. 
- AZAHRIAH! - üvöltötték egyszerre.