𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ I didn't say that ♡

2022. 06. 12., vasárnap

- Hülye ötlet volt? - nézett rám kérdőn a csók után.
- Nem tudom. - megráztam a fejem, szemöldökeim felhúztam, aztán újra megcsókoltam. Viszonozta tettem. Mérhetetlen vágy volt bennem, az agyam mégsem kapcsolt ki teljesen. Újra túlgondoltam rengeteg dolgot, miközben életem egyik legjobb pillanatait éltem. Csak azok jártak a fejemben, vajon kihasznál-e? Vajon igazából érdeklem? 
Kezei arcomon pihentek egész idáig, míg én a hátát karoltam át. Övéi lejjebb csúsztak a derekamra, majd magára húzott.
Az ölében ültem lovagló ülésben, végig simított hátamon és belemarkolt fenekembe. Ezután csak néztünk egymás szemeibe hosszú pillanatokig.
- Nem tudom megmagyarázni, miért tettem. Van úgy, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek, mert azoknak úgy kell történnie. Te hiszel ebben? A sorsban? - elsimította hajtincsem a fülem mögé.
- Én meg ezt nem tudom, hogy hiszek-e benne. A sors egy bonyolult fogalom, és függ sok tényezőtől, ki milyen formában hisz benne. 
- Igazad van egyébként. Lehet az nem igazán a sors keze, hogy te már ismertél engem. A nővéreddel meg beszéltem a koncert előtt.
- Beszéltél vele? - néztem kérdőn. Hátra fordultam, az asztalról felvettem az iqost és belehelyeztem egy heetst, hogy szívhassam. Közben leszálltam Ati öléből, és mellé ültem.
- Először nem én. Édesapám a kapcsolattartó a facebook-os rajongói csoportban, az Ő ötlete volt egy ilyen VIP jegy, de nyilván korlátozott számú volt, és nem nagyképűségből, - itt elkuncogta magát - de biztosan rengetegen jöttek volna, annak ellenére is, hogy +16-os játék volt. Nem akartunk mi választani, hogy biztosan fair play legyen. Gyorsaságszempontra ment a jegyfoglalás. 5 jegyet csinált édesapám, ebből utoljára jelzett vissza a testvéred, viszont 2 jegyet szeretett volna. Így beszélt vele édesapám először, hogy akkor a plusz 1 fő még belefér, és ezt továbbította nekem névlistával együtt.
- Amin szerepeltem. 
- Igen. - nevetett - A csoportban édesapám telefonjáról rákerestem a jelentkezőkre, viszont te nem voltál a csoportban. 
- A csoport létezéséről sem tudtam. - nevettem - Lehet, 21 évesen már öreg vagyok oda?
- Nem hiszem. Nem kor függők az élet dolgai.
- Most Paul Street-et hallhatjuk hölgyeim és uraim, ahogyan filozofál az élet nagy dolgairól. - ezen együtt nevettünk és a karjaim megfogva közelebb húzott magához.
- Kérhetek egyet? - mutatott a heetsemre. Bólintottam neki. 
- Mennyi dolog van az életben tesznek érted, és te nem is tudsz róla. - egy sóhajtás után felálltam a kanapéról, hogy bevigyem a két kézműves sört, amit ajándékba hozott.
Mikor visszaértem az egyiket a kezébe nyomtam, és további beszélgetés közepette megittuk azokat. 
- Miért én? - néztem egyszer csak kérdőn a szemébe. Komolyan izgatta a fantáziám a dolog.
- A VIP-ben jól kijöttünk, és ilyen ritkán történik, de hamar összebarátkoztunk. Baráti szándékkal indultam ide, viszont, mint említettem, a dolgok néha csak ügy megtörténnek. 
- Szóval nem szeretted volna?
- Ezt nem mondtam.
Ezután csak mosolyogva néztünk egymásra.