𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ activity ♡

2022. 06. 18., szombat

A kettőnk éneke, tehetsége közti különbséget úgy tudtam a legjobban leírni, mint mikor a sivatag találkozik az oázissal. A sivatag néhány állata az oázis természeti adottságai nélkül nem bírná sokáig. Jelen esetben én voltam az újszülött sivatagi állat, aki még nem tudta a helyzetét kezelni, Ati pedig az én hatalmas oázisom, aki megtanított túlélni. Az ő segítsége nélkül lehet csak egy kis gyík maradtam volna a homokba eltemetve, de megjelent előttem egy csodaként, mint egy természet alkotta víz bázis. Nem hagyott elveszni, mert tudta, hogy a legkisebbnek tűnő lény is számít. Úgy gondolta a tehetségem bűn lenne elpazarolni. 

- Hát ezt baromi érdemes lenne kiadni! - jött egy komment Gergőtől. Csatlakozási kérelmet kért a liveba, amihez Boni gyorsan odahajolt és elfogadta. Szemtől szembe is elmondta nekünk, hogy a lejátszási listákon biztosan első helyen tarolnánk a szokatlan páros képe, és a tehetségünk miatt is.
Lassacskán elköszöntünk a nézőktől, akik egytől-egyig egyetértettek Gergő véleményével. Desh addig kisütötte a grillen az ételeket, és körbe ülve az asztalnál, együtt fogyasztottuk el őket.
Ezután nem volt kedvünk sokáig kint maradni, mert aznap este hűvös szél támadt.
- Láttam, hogy az egyik szekrényben van pár társasjáték. Mit szólnátok hozzá, ha rájuk néznénk?- kérdezte Berta.
- Nagyon rég társasoztam! - csillantak fel szemeim. Ati rám nézett, azután bólogatott helyeselve ő is. Deja vu érzésem támadt. Eszembe jutott, mikor a backstageben Berta ötletére kérdezz-feleleket játszottunk. Ott is az én válaszomra várt először. Vagy csak túl sokat képzeltem bele ismét? 
A nappaliban a terebélyes, régies stílusú kandalló előtt egy kör alakú, szürke szőnyeg terült el. Erre ültünk le egymás mellé, a szőnyeg vonalait követve kör alakban. Berta rákapcsolta telefonjáról a zenét a kisebb JBL hangfalra halkan. Háttérzajnak tökéletes volt. A rozoga szekrényből három társast szedett ki, a legfelső egy activity volt.
- Activityzzünk! - kiáltottam fel. Bár Desh először erősködött, hogy a monopoly jobb játék, végül mindenki beleegyezett. Minden szükséges kelléket odahordtunk.
- Mi egy csapat vagyunk! - fogta meg Ati a kezem, és a másik oldalán helyet foglaló Bertáét is.
- Ez nem ér! Nem vagyunk párosan! Mindenben csaltok! - kezdett el hisztizni Desh, mint egy gyerek. 
- Bertát odaadjuk. - ajánlottam fel, hogy abbahagyja.
- Milyen könnyen eldobtál! - tettette a sértődöttet a barátnőm.
- Te nem vagy ilyen jóképű! - nevettem Ati vállához bújva, aki szintén nevetve belepuszilt a hajamba.
- Uhhhaaa! - ült át szembe Berta Deshhez és a nővéremhez. 
- Mi kezdünk!  - kiáltottam fel. - Rablás fél perc után! Az a csapat játszik a következő körben, akik a pontot szerezték!
Berta, Boni és Desh maguk között megbeszélték, hogy melyikük melyik elemet "fogja takarni". Az fog dönteni, a körben melyik feladattípust kell előadnunk. 
Deshre böktem.
- Én voltam a körbeírás, de ez sem ér! A buzi nagyon jó ebben! Tuti te is! - hisztizett ismételten, ahogyan azon az estén rengetegszer tette.

Az első kártyámon az alábbiak szerepeltek:
Rajz: madáretető
Mutogatás: ventilátor
Körbeírás: újszülött

- Mikor bent van a korházban a leendő édesanya, akkor ott történik egy folyamat, ami által... - kezdtem bele.
- Újszülött! - még végig sem mondtam, Ati már bekiabálta bőven fél percen belül. 
- A faszom! - dörmögött az orra alatt Desh, és újraindította a homokórát.
Az egy körben levő, mind a tíz pontot mi vittük el. Csak úgy taroltunk! Nagyon össze voltunk hangolódva. Ilyen kapcsolódást ezelőtt még senkivel sem éreztem...