𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ Berta ♡

2022. 06. 23., csütörtök

Kimondatlan maradt, de mindkettőnk számára világos lett, hogy innentől mi egy párt alkottunk, összetartoztunk. 
A hazavezető út meghittséggel telt. Éreztem mindkettőnk rezgéseiből, hogy megnyugodott a lelkünk. 
Atival szálltunk ki utolsónak a buszból,  reggel hét óra volt. Egyik kezébe elkapta gitártokját és hátára csapta, másikkal kezeim után kutatott. Én nyitottam ki az ajtót, összekulcsolt kezeink miatt pedig nem volt nehéz magam után húzni a fiút. Felvánszorogtunk a lépcsőn, és miután beléptünk a lakásba, letettük csomagjaink a szobában. 
- Elgondolkodtam azon, amiket este mondtál. Nem tűntél önzőnek, én értékelem, hogy őszinte voltál velem és nem kerteltél. - kezdte el mondani Ati és leültünk közben az ágya szélére. - Meglepő, mennyire összeférhetők vagyunk. A mélyen gyökeredző vonásaink egyeznek teljes mértékben, annyi különbséggel, hogy én nehezebben nyitok az új felé. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem vágyom rá. - simogatta a kézfejem. 
- Két szabad szellem találkozása, mégis egyek lesznek. - néztem gyönyörű, barna szemeibe. -Kiszámíthatatlannak tartalak, de szeretem az izgalmakat. - vigyorogtam. 
- Most, hogy ráébredtem, hogy szerelmes vagyok már nem szeretném, ha kiszámíthatatlannak találnál. Szándékoztam elmondani az érzéseim, kedves Kovalik Lea. - kapott fel az ölébe egy kacér vigyorral. Elkezdtünk nevetni mindketten, és megcsókoltuk egymást. 
- Senki sem mondta a kiszámíthatatlant pejoratív értelemben. - húzódtam el, hogy elmondhassam és folytattuk az érzelemmel teli csókot.

Délután egy óra volt, mikor felébredtünk. Tömérdek mennyiségű üzenetem, és nem fogadott hívásom volt. Ebből a legtöbb édesanyámtól jött. Összepakoltam mindenem, és felvettem a ruhát, amiben kedden elindultam Atihoz. 
- El kell köszönnöm már tényleg. - biggyesztettem le ajkaim Ati előtt állva. Kezeim nyakába akasztottam és kicsit lábujjhegyre kellett állnom. Megsimogatta a hajam, aztán onnan a hátam.
- Hívj, ha hazaérsz. - csókolt meg. Ezután minden csomagom felkapta, és a tömbház belső parkolójában álló autóm csomagtartójába helyezte őket.
- Köszönöm. - adtam egy finom puszit arcára. 

Utam egyenesen édesanyámhoz vezetett, nem volt kedvem hazamenni még átöltözni sem. Édesapám dolgozott, ezért kettesben, a konyhában, két espresso kávé társaságában, pontról pontra tárgyaltunk ki mindent, ami Ati és köztem történt a két hét leforgása alatt.
- Tüzes embernek tartom magam én is, de hogy ilyen gyorsan történjenek az események? - nevette el magát. - Én örülök, ha te boldog vagy így. Most mi lesz egyébként? Te is híres leszel? - utalt vissza az Atival közösen írt dalunkra és a megkezdődött kapcsolatunkra.
- Nem tudom, szeretném-e. - sóhajtottam. - A kapcsolatot jobban örülnék, ha megtarthatnánk csak kettőnknek. Nem szeretném, ha az egész média tőlünk zengene. 
- Élhettek privát kapcsolatban. Valószínűleg tudni fogja a legtöbb ember, hogy egy párt alkottok, de minden a ti döntésetek. - mosolygott kedvesen.
 Az anyai törődés mindennél többet ért nekem aznap. 

Miután hazaértem lezuhanyoztam, átöltöztem és elkezdtem takarítani. Bertát megcsörgettem, hogyan áll a szoláriummal kapcsolatban. 
- Szia! - szólt bele a készülékbe. - Nem, az nem tartozik az árba! - beszélgetett valakivel közben.
- Zavarlak? - kérdeztem jól szórakozva beszélgetésén. 
- Nem! Minden rendben van. - válaszolt. 
Ezután megbeszéltük, hogy zárjon be pár órával előbb, hogy el tudjuk készíteni a munkaszerződést és át tudjunk beszélni mindent a szalonnal kapcsolatban. 
Mikor találkoztunk ott, kifizettem neki a három napot külön. 

Elmentünk fagyizni, és megállapodtunk, hogy aznap nálam alszik. Az utunk a fagyistól az utcámban található kisboltig vezetett, ahol vettünk szükséges hozzávalókat a főzéshez. Úgy döntöttünk, közösen fogunk házi hamburgert készíteni. 
- Én megcsinálom a hamburgerbucit, te keverd össze és fűszerezd meg a két féle darált húst! - szóltam oda a barátnőmnek, aki pakolt ki a bevásárlótáskából. 
- Tudod mit jelent ez, hogy végre csajos estét tartunk? - vigyorgott, és átment a folyóson át a szobába. Bekapcsolta a TV-n a Youtubeot és elkezdte üvöltetni a Panic! At The Disco - House of Memories című számát, amit egyszerre elkezdtünk hangosan énekelni. 
Visszatért mellém a konyhába és elkezdett tevékenykedni a ráhárult feladaton. A zene automatikusan váltott a nappali TV-jén. 
- Mi volt Atival? - kérdezgetett. Háttal voltunk egymásnak, de el tudtam képzelni, mennyire örül magának, hogy végre ki tud faggatni. 
- Annyira szar barátnőnek érzem magam! - sóhajtottam. - Semmit nem mondtam el neked... - szomorú volt a hangom.
- Kicsit úgy is éreztem, mintha kihagynál az életedből. - csalódottság tükröződött mondatában. -- Nem szerettem volna azt sem viszont, hogy azt érezd, hogy mindent kötelező nekem elmondani. Gondoltam, ha megfelelőnek találod az időt, el fogod mondani. - örültem, hogy ennyire empatikus volt felém. 
- Szerintem még nem fogta fel az agyam a történteket. - kicsit felnevettem. - Sosem gondoltam volna, hogy egy koncert ennyire megváltoztatja az életem... Az életünk... - nem tudtam, pontosan hogyan fogalmazzak. Lényegében mindkettőnk életében jelentős változásokat hozott.
- Azt hiszem, együtt vagyunk. - álltam meg egy pillanatra tevékenységem közben és hátra fordultam.
- Mi van?! - fordult felém nagy lendülettel Berta és a kezéről egy húscafat egyenesen az arcomon landolt. Hangos nevetésben törtünk ki. 
- Ez undorító! - vettem le a darabot még mindig nevetve a szemem alól.
- Amikor elmentem vele Erdélybe először összekaptunk. - kezdtem el mesélni. 
- Mert? Mi történt? - folytattuk tovább, egymásnak háttal fordulva a dolgaink. Ő a konyhapulton, én az asztalon. 
- Kimondta, hogy szeret. Én meg nem viszonoztam... - nem tudtam, mennyire részletezzem a történteket. Akkor még gondolkodtam rajta, hogy megtartsam-e kettőnknek az elhangzott mondatokat, vagy beavassam barátnőm is? 
- De hülye vagy! - oltott le. Ekkor döntöttem úgy, hogy kifejtem részletesebben a történteket. Miután ezeket megtettem barátnőm szemei könnybe lábadtak. 
- Ez túlzottan romantikus! - mondta nyávogva, elpoénkodva. Ezután is nevetésben törtünk ki.
Farruko - Pepas című száma szólalt meg, mire elkezdtünk táncolni együtt. A telefonom rezegni kezdett az asztalon, videochaten szeretett volna hívni valaki. 
Ati nevét láttam meg a képernyőn. Megnyomtam a zöld gombot, kitámasztottam az asztalon található pohárnak, és Bertával táncoltunk tovább. Az íróasztalánál ült a forgós székében, és vidáman nevetett rajtunk. 
- Most akkor egy kis seggrázás! - adta az utasításokat, mi pedig megfordultunk és elkezdtünk "twerkelni". Mind a hárman még nagyobb nevetésben törtünk ki. Berta befutott a szobába, hogy kikapcsolja a TV-t. Ati addig elkezdte mondani, hogy felvette az ő részeit is a dalhoz, már csak pár utómunkálatra van szükség.
- Nagyon izgatott vagyok! - csillogtak a szemeim.
- Én is, akármiről is legyen szó! - kapaszkodott meg vállaimban barátnőm, amint belépett.
Ati elkezdte nekünk lejátszani, amivel eddig készen van. Külön-külön is megmutatott pár hangsávot. 
Összesen olyan 40 percet beszéltünk vele, míg tökéletesen megkelt a hamburgerbuci tésztája. Ati jó bulit kívánt nekünk, mielőtt letette, amire reagáltunk, hogy valószínűleg nem sok lesz, mert holnap dolgozunk. 

Egy órán belül elkészült a kajánk, amiből termeltünk is be elég rendesen, aztán szedtem ki Bertának alvós ruhát és elment fürdeni. Addig írtam még Atinak pár üzenetet, és írtam Boninak is, hogy már itthon vagyok, Székesfehérváron. 
Leváltottam Bertát a fürdőben, addig beágyazott. Elindított egy filmet Netflixen, de a felénél sem tartottunk és már mindketten bealudtunk.