𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ Marosvásárhely II. ♡

2022. 06. 22., szerda

A Quasar című szám egy introként elindult, melynek a közepén sok taps és sikítás közepette kapcsolódott be Ati a gitárjával. A Budapest Park-os setlistet nyomták le a showelemek kivételével. Itt nem voltak kivetítők a színpadon, valamint Ati nem viselt sem maszkokat, sem sminket. 
Az utolsó szám, mielőtt felment Desh egy kiadatlan dal volt, a Téveszmék. A crew tagjai vittek fel kettő surdo dobot és egy szintetizátort. Ez volt talán az egyik leglátványosabb produkció, mivel a szám utolsó negyedében Isti és Ati közösen játszottak a dobokon. Ati hagyományosan fogta meg az ütőket, Isti fordítva. Ennek oka az volt, hogy különböző hangzást érjen el, mint Atié. Isti dobverője így nagyobb felületen ért a dobhoz, ezáltal hangosabb, masszívabb, erőteljesebb hangja volt. 
Desh mikor felért a színpadra, egyik kezében a gin tartalmú itala volt, másikban a mikrofon, melybe beleordította, hogy taves baxtalo! 
Az utoljára kiadott albumról játszották a dalok többségét, Desh kettő dalát adta elő egyedül. A Kukásautót és a 203t. 

Miután véget ért a Mind1, ami az utolsó dal volt és a srácok lejöttek a színpadról, láttam, hogy kell egy kis pihenő időt adni nekik. A crew-s srácok leszerelték róluk a mikroportokat, a színpad területéről pedig elkezdték a turnébuszba szállítani a hangszereket. 
Egy műanyagszékben dohányoztam, Ati leült mellém. Pólója át volt itatva izzadtságával, arcáról is csak úgy csepegett le a verejték. Egy papírzsebkendőt halásztam ki farmerem zsebéből, és homlokára tapasztva leitattam azokat. 
- Köszönöm! - fordult felém mosolyogva és megcsókolt. Gyomromban bizsergő érzés keletkezett, jó érzés volt, hogy a kimerítő fellépés után is az első ember voltam, akihez odalépett. Miután ajkaink szétváltak, légzésünk pedig a felfokozott állapotból visszaállt a normális működéséhez felé nyújtottam a cigarettás dobozt. Kihúzott belőle egy szálat, amit meggyújtottam neki. Első slukk után rám fújta a temérdek füstöt, amit egy köhögéssel díjaztam. Jót szórakozott rajtam.
- Dohányzunk és nem bírjuk? - kacsintott rám kacérkodva.
- Szeretsz és nem óvsz a káros anyagoktól? - csipkelődtem. 
- Tényleg szeretlek, Lea. - csókolt meg újra.