𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ Boni ♡

2022. 06. 18., szombat

Már reggel volt, mire elaludtunk azokkal az emberekkel, akikkel a legtovább tartottunk ki a buliban. Atival és Bertával feszengtünk hárman a belső szobában levő franciaágyon, Desh közvetlen mellettünk, a szőnyegen aludt. 
Kora délelőtt arra ébredtünk, hogy Ati telefonja megállás nélkül csörög. Morgások közepette ledobta a földre, ami egyenesen Desh mellkasán landolt.
- A faszomba már! - kiáltott fel, és átfordult a másik oldalára. Berta rajtunk átgázolva szaladt ki a szobából, és ha jól hallottuk, nem bírta a fürdőig tartani a hányást.
- Gusztustalan! - mormoltam az orrom alatt, és Ati felé fordulva a vállába temettem arcom. Félmeztelen feküdt az ágyban, hasára tettem a kezem. Elkezdett halkan kuncogni.
- Ennyire csikis vagy? - dörmögtem az orrom alatt. 
- És te? - kezdte el hirtelen csiklandozni a derekam. A nevetés rám tört, és lehettem álszent, de kegyetlenül émelyegtem az elfogyasztott alkohol mennyiségtől. 
Ahogyan ki tudtam magam tépni erős karjai közül, kisétáltam a szobából. Az asztalon volt egy cetli, amin az állt, hogy Zorka, Ábel, Pisti és a három lány hívtak maguknak taxit hazára, míg mi aludtunk. Berta a kezében a messziről érezhető, fertőtlenítő szagú felmosóval súrolta a földet. 
Valaki eszeveszettül kopogtatott a bejárati ajtón. Oda tipegtem, hogy kinyissam. A nővérem állt ott.
- Gondoltam hozok nektek valami kaját, mert alkoholmérgezést kaptok a végén. - jött be engem arrébb lökve.
- Te miért nem voltál itt tegnap? - becsuktam az ajtót, és követtem a konyhába. Közben már elkezdte a műanyag dobozokról leszedni az alufóliát. 
- Hányan vagytok még? - kérdezte, kérdésemmel nem is törődve.
- Négyen. - nyöszörgött Berta.
- Akkor nektek pont elég. - ezzel bevágott valamilyen húst a mikróba. - Dolgoztam egyébként. - nézett rám. A szobából Ati hangja hallatszódott ki, ahogyan telefonált.
Ahogyan a mikró lejárt, Desh lépett be kómás fejjel a konyhába.
- Jó reggelt! - szólalt meg rekedtes hangon. Bertával egyszerre bólintottunk egyet felé.
- Hát én kurvára le vagyok maradva. - Boni ezen mondatára Ati is kitántorgott a szobából. Itt Boni már kikerekedett szemekkel pásztázott minket. Bertával egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Na én rakok nektek kaját, ti meg meséljetek mi történik itt! - ezzel ki is szedte a mikróból a húsokat.  Ati nekiállt kávét főzni, vagyis csak szeretett volna.
- Menj, ülj le! - intett neki a nővérem az asztal felé. 
- Ő a főnök, szerintem hallgass rá! - nevettem. - A testvérem éppen érdeklődni szeretett volna, hogy-hogy titeket itt talál. 
- Mármint? - nézett rám Ati. 
- Még semmit nem mondtunk el neki. A koncert óta nem találkoztunk vele. - amíg ezt elmondtam, mindenki letelepedett az asztalhoz.
- Hát elég gázok vagytok! Pont engem zártok ki. - egyesével pakolta le elénk a kávékat Boni. Hálásan megköszönte egyesével mindenki. 
- A lányokkal jól összehangolódtunk a koncert után. - nézett rá mosolygósan Ati.
- Elég gyorsan történt. - bólogatott Berta. Közben megkaptuk az ebédünket is tálalva, és részletesen elmondtuk Boninak, hogy történt a barátkozás. Természetesen azokat a részleteket kihagyva, ami köztem és Ati közt zajlott. Ezekről rajtunk kívül senki sem tudott.
- A mai nap is a tiétek a ház? - érdeklődött Boni. 
- Egész hétvégére béreltem. Így jobban kijött az anyagi része is, kaptunk rá kedvezményt. - válaszolt Berta. 
- Na és ti maradtok? - nézett felváltva Deshre és Atira Boni. 
- Én nem igazán készültem úgy. Semmit nem hoztam magammal. - mondta Ati, ezt pedig megerősítette Desh is. 
- Bálintot megkérhetjük igazából, hogy dobjon haza, aztán ráérünk visszajönni. Nem? - nézett Desh Atira. 
- Ma hívott Gergő, hogy haladnunk kellene pár dallal. De ne rajtam múljon! - tette fel védekezőn a kezét.
- Akkor? - néztem rá érdeklődve.
- Visszajövünk. - mosolygott rám.

A nap nagy részét takarítással és regenerálódással töltöttük. Ati és Desh három óra táján indult el Bálinttal, és estére értek vissza. Egy-egy nagy utazótáskával léptek be. 
- Na most igazán felkészültetek! - siettem mosolygósan Ati elé. Ledobta cuccait a földre, aztán szorosan megölelt. 
- Nincs kupi! - parancsolt rá Boni. 
- Értettem, asszonyom! - hajolt meg felé fordulva Ati. Mindenki nevetésben tört ki. Sok hely nem volt a házban, de úgy döntöttünk, mi beköltözünk a hálószobába. Boni, Berta és Desh pedig a nappaliban aludtak. Volt ott egy kihúzhatós kanapé és egy hátra dönthető fotel, így kényelmesen elfértek. 
- Nem szeretnétek grillezni? Éhen halok! - nyafogott Berta. Együttérzően bólogattam. Berta autója a hátsó parkolóban állt, hozzám dobta a slusszkulcsot.
- Menjetek, vegyetek valamit azzal a buzival! - küldött el engem és Atit Desh.
A közelben levő Tescoba szaladtunk le, ahol vettünk mindenféle pácolt húst, szalonnát, virslit és kolbászt.