𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ studio session ♡

2022. 06. 21., kedd

Már fél órája álltam Kelenföldön a dugóban. Úgy döntöttem, megcsörgetem Atit. Nem is szóltam neki, mikor elindultam. 
- Szia! - szólt bele, hallottam, hogy bőszen tevékenykedik valamin a háttérben.
- Szia! Itt állok fél órája a dugóban a város szélén, de remélem minél előbb odaérek! - sóhajtottam. 
- Már azt hittem, nem is jössz. Akkor addig abbahagyom a munkát! Várlak! - köszönésként pedig "belecuppogott" a telefonba, amin nagyon jót nevettem.
- Baukó Attila, te egy nagy barom vagy! - suttogtam magam elé, de a vigyort nem lehetett letörölni az arcomról, amit ezzel okozott.

Dél múlt pár perccel, mikor a tömbház előtt felcsörgettem Atihoz. Úriember módjára, nem csak megnyomta bent a gombot, hogy menjek fel, hanem lesietett elém és el is vette csomagjaim a kezemből. Ahogyan bevágta magunk után az kapuajtót odahajolt, és megcsókolt.
- Ezt lehet nem szokom meg sosem! - hívtam vissza mosolyogva egy újabb csókra.
- Csak nem szerelmes vagy? - cukkolt. 
- Már nem! - szívtam én is a vérét.
- Már? - húzta kacér mosolyra száját. Nem válaszoltam neki, de fülig ért a szám. 
Felsétáltunk a lépcsőn, ahogyan pedig beértünk az első emeleti lakásba gondosan körbevezetett. Tipikusan fiús lakás, de meglepettségemre elég rendezett és stílusos volt.
- És akkor ez lenne a szobám. Semmi extra. Ott az asztal, ahol dolgozni fogunk. - mutatott egy fekete íróasztalra, amin elhelyezkedett elég sok zenés kellék. Volt ott egy szintetizátor, egy keverőpult, két hatalmas hangfal és a laptopja, amin már munkálkodott. Nem is értem az asztal hogyan bírt el ennyi dolgot. 
Az asztal mellett egy szobainas állt, amin a kedvenc pulóverjei voltak. A fal sötétszürkére volt festve, különböző bekeretezett poszterek voltak rá akasztva zenészekről és művészekről.
- Nagyon tetszik a szobád! - mentem közelebb megnézni pár dolgot.

Mikor helyet foglaltunk az asztalnál, és nekiálltunk a munkának - jobban mondva, mikor Ati nekiállt a munkának, mert én semmit sem értettem hozzá - órákig fel sem keltünk onnan.
- Ne aggódj ezen, ha még nem értesz mindent! - szorított rá biztatásképp a kezemre. 
- Könnyebb dolgom lenne, ha a beat-re írtuk volna a zenét. Annak a híve vagyok, hogy előbb az alap, a fless legyen meg, azután jön magától nekem a dalszöveg rá. - sóhajtott.
- Bocsánat, de fogalmam sem volt, hogy ezt veled fogom énekelni és hogy egyáltalán ki fogjuk adni. - nevettem. 
- Nem is azért mondtam. - mosolygott ő is és megpuszilta az arcom. - Hogyan készültél mára? - nézett rám.
- Mármint? - érdeklődtem, mert nem értettem kérdésének a lényegét. 
- Most indul be a fesztiválszezon. Holnap koncert, és jó lenne, ha velünk tartanál. - fordult felém székével és megfogta a két kezem.
- Hát végülis hoztam ruhát, de erre nem számítottam... - kezdtem bele.
- Akkor kérlek tarts velünk! Marosvásárhelyre megyünk. - mosolygott.
- Atyaég! Azt nem mondtad, hogy a világ végére! - nevettem.
- Csak egy picit. - nevetett ő is és folytattuk a munkát.

Már beesteledett, mire összehoztunk egy megfelelő alapot. Egy részét Ati gitáron és szintetizátoron Írta meg, azokat pakolta rá az internetes sémára. Odáig jutottunk, hogy felénekeltem a saját részeim, Ati pedig megmasterelte. 
- Mára elegem van! - csukta le a laptop tetejét éjfél után nem sokkal.
- Mikor indulunk? - álltam meg mögötte és elkezdtem megnyomkodni a vállát, amihez enyhén lábujjhegyre kellett állnom.
- Ezt folytathatnád. - sóhajtott és felém fordult. Lehajolt hozzám egy csókért, amit szívesen viszonoztam. - Körülbelül 8-ra lesz itt a sofőr. A nagyobb kamionnal megyünk már, minket vesz fel elsőnek. Többiek Deshnél gyűlnek össze, a tervezettek szerint 9-re.
- Elmegyek fürdeni akkor. Jó lenne kipihenten indulni. - bújtam ki karjaiból.
- Maradj még kicsit! - húzott vissza. Megcsókolt újra.
Ezután vigyorogva mentem el fürdeni, miután utazótáskámból kiszedtem a szükséges kellékeket.  A biztonság kedvéért kulcsra zártam a fürdőszoba ajtaját, mert nem tudhattam Attila drágának mikor támad kedve bekukkantani. Sietősre vettem a figurát, hogy minél előbb le tudjon váltani. Neki volt a legfontosabb, hogy kipihent legyen és halálra dolgozta magát napközben. 

Fél kettőt ütött az óra, mire bebújtunk az ágyba, amit előkészítettem kettőnknek. Reméltem, hogy Atinak nem lesz gond, ha vele szeretnék aludni. Ahogyan láttam még örült is az ötletemnek, és egymás karjaiba bújva szenderültünk álomba.