𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ my first concert ♡

2022. 07. 26., kedd

Az események újra bepörögni látszottak, hiszen aznap folytatódtak a koncertek. Kedden éppenséggel Ceglédre, a Street Food Fesztivál napokra tartottunk. Atival ismét külön szándékoztunk odatartani, hiszen az utána napokban levő három szabadnapunkat nálam, Székesfehérváron szerettük volna tölteni.
- Szeretném, ha ma elénekelnéd velem a közösünk. - bújt hozzám hátulról, miközben variáltam át a setlistet.
- Biztos? Még sosem léptem fel sehol. - rándult görcsbe a gyomrom.
- Biztosan! - puszilta meg arcom, és leült mellém. Kócos hajával, pizsamában, üveges tekintettel nézte az asztalon szétszórt lapokat és jegyzeteket, amiket Pistitől és Fészektől kaptam a setlist megtervezésével kapcsolatosan.
- Ne haragudj, végzek és összepakolok mindent! - szabadkoztam.

1. Quasar
2. Press f - interlude
3. Rip gemini, rip gemini pt. 2 (átmenet nélkül)
4. Oye
5. Blvck
6. Emulator
7. Okari (bé-bé-bé-bé-bé-babe verze)
8. Téveszmék
9. Figyelj!
10. Miafasz (Desh verze nélkül)
11. Pullup
12. Habibi
13. El Barto
14. Kukásautó
15. Rét
16. Dopamin
17. Hol talállak ébren
18. Megmentő, acoustic
19. Tisztán iszom, acoustic
20. Mind1

- Nagyon jó! Dopamint beszéld le a srácokkal, mert régen játszottunk élőben. Szerintem csak a Budapest Parkban adtuk elő, ha jól emlékszem mindenre. - vakargatta a fejét.
- Mindjárt megírom Wordben, és küldöm át nekik is. - nyugtattam meg. Elment nekünk a konyhába kávét készíteni.
- Szerintem ma bejelentkezem egy liveban. - mondtam neki, miközben lehelyezte elém kávém.
- Szeretnéd, ha bent lennék veled? - kérdezte félénken.
- Te szeretnéd? - rágtam a szám.
- Én támogatni szeretnélek. Szóval, ha úgy támogatlak, hogy nem vagyok benne, akkor úgy. Ha úgy, hogy benne vagyok, akkor úgy. - simította meg a combom.
- Akkor egyelőre csak ülj le valahova a közelbe, ha szükségem lesz rád, akkor jelzem. - pusziltam meg ajkait. Bementem a fürdőbe, hogy a reggeli állapotomból megmentsem a kinézetem. Felhúztam egy nagyobb pulcsit, mivel a házban reggel még elég hideg volt, de alulra csak egy biciklis nadrágot vettem fel. Nem készítettem sminket, csak egy kis szempillaspirált kentem fel. Hallottam, hogy Ati elkezdett gyakorolni pár dalt estére és nekiállt stúdiózni, ezért visszamentem a konyhába, és ott indítottam el a liveom.
- Sziasztok! - köszöntem be és integettem. Az üzenetek hada özönlött. Többségében a pozitív kommenteket vettem észre, melynek nyomós része valamilyen Azahriah fanoldal volt meglepettségemre. Azt gondoltam volna elsőre, hogy valószínűleg nem én leszek nekik a legszimpatikusabb ember, mivel sokan sejtették, hogy egy párt alkotunk. A Redditen különféle nyomozások indultak utánunk, de fanoldalaknál vagy csoportoknál is megtalálható volt ez Instagramon és Facebookon egyaránt. Rengetegen vádoltak azzal, hogy letagadjuk a kapcsolatunkat. Az unszimpátiát pedig onnan feltételeztem, hogy Ati táborát erősítő tinilányok úgy érezhetik, hogy elvettem az ő kiválasztottjukat.
- Mi ez a háttérzaj? - kezdtem el beolvasni az első kérdést, ami felkeltette a figyelmem.
- Atinál vagyok és nekiállt stúdiózni, valamint este lesz egy fellépés és arra gyakorol. - mosolyogtam, de közben egy szorongás lépett fel bennem amiatt, hogy nem maradt a közelemben, mint ahogyan arra korábban megkértem.
- Mi a teljes neved? - olvastam be egy újabbat.
- Nem a legmegszokottabb és hagyományosabb név, de nem csak valami halandzsa a felhasználónevem. - nevettem. - Kovalik Lea a becses nevem. - Annyira elmerültem a kommentekben, hogy nem vettem észre, hogy Attila a hátam mögött hevesen bólogat és a sok "Szia Azi", "Awww de cukik együtt" és "De jó együtt látni titeket" keltette fel az érdeklődésem. Ati helyet foglalt mellettem egy másik széken, úgy, hogy mindenki pontosan tudja, hogy ő ül ott, de az arcát nem mutatva. Ezzel éreztetni szerette volna kapcsolatunk privát jellegét. Elmosolyodtam és combjára helyeztem egyik kezem, finoman nyomogattam térdét.
- Együtt vagytok Azival? - tettem fel kuncogva a kérdést, és elég feltűnően felé fordítottam fejem és felhúztam szemöldökömet. Ati odahajolt a pohárnak támasztott telefon képernyője elé és bólogatni kezdett, majd megcsókolt. Ez egy merész döntés volt részéről, de minden érzelmét beletette és éreztette, hogy komolyan gondolja azt, hogy közöljük a nagy világgal is és hosszabb távra tervezi velem.
- Nagyot megy a közös dal. - olvastam fel egy lány írását.
- Nagyon-nagyon köszönjük! Álmaimban sem gondoltam volna, hogy több ezren be fogtok követni egy nap és ekkora hypeot kap a dal! Első a trendingben. - mosolyogtam. - Örök hálám nektek! - dobtam puszit a "közönség" felé.
- Szeretnél koncertezni? - jött a kérdés egy Bence nevű sráctól.
- Igen, szeretnék. Ez volt réges-rég a vágyam, mely most újra felszínre tört. - kuncogtam, Ati pedig elmosolyodott mellettem.
- A mai napon fellépek én is Atiékkal a közös dalunk erejéig. - fordultam felé, és ő megerősítette ezt. A hozzászólások ezután ezerrel bepörögtek, és voltak, akik azt kérték, valaki tegye majd közzé róla a videót, volt aki sok szerencsét kívánt az első "fellépésemhez".
A live ezután még körülbelül tíz percig tartott, majd kikapcsoltam.
- Nagyon köszönöm, hogy mellettem voltál! - szorítottam meg Ati kezét és nyomtam egy puszit ajkaira.

A fellépés nyolc órakor kezdődött. Mi öt órára beszéltük meg, hogy találkozunk Deshsel és Bertával a ház előtt, akik szintén külön autóval jöttek kettesben. Szerettem volna jól kinézni az első "fellépésemen", ezért egy szűk bőrnadrágot vettem fel egy hálós, átlátszó fekete színű felsővel, melynek a nyaka és az ujjai voltak bőrhatásúak. Egy fekete mokaszint húztam hozzá, melynek az orrán ezüst lánc díszelgett. Kiegészítőim is ezüst színűek voltak. Sminkem nem vittem túlzásba, csak szempillaspirált kentem fel és egy halvány rózsaszín szájfényt.
- De szép vagy! - lépett mellém Desh és megpuszilta arcom.
- Köszönöm! Hát ti, milyen napotok volt? - húzkodtam a szemöldököm óriási vigyor keretében. Sejtettük Atival, hogy köztük alakul valami.
- Volt egy jó napunk, na. - húzta ki magát Berta kacérkodva. - Közötök? - poénkodott félig nevetve.
- Túl jó volt, nem kell nektek mindent elmesélni. - húzta magához Bertát Desh és elég látványosan rászorított a fenekére, mire a lány elpirult és kuncogni kezdett.
- Jaj! - ugrott meg egy kicsit, amin a srác jót mulatott.
- Na jó! Induljunk el inkább! - legyintettem mosolyogva és Atival beszálltunk az én autómba, ők pedig Deshébe.

A koncert hangulata a megszokottnál is izgalmasabb volt. Rengetegen ordították a tömegben az én nevem is, persze ez elvétve jelent meg a sok "Azahriah, te vagy a legjobb!" és "Szeretlek Desh!" kiáltás mellett. A backstageben Ati ellátott engem pár jó tanáccsal, és bíztatott, hogy minden rendben lesz. Desh nem aggódta túl a helyzetet, csak szimplán a kezembe nyomott egy gin tonicot. Nála ez volt a bíztatási forma.
A kezdő dalnál már megjött a koncerthez illő vibe, ez megadta nekem is a felszabadultságot. Bertával táncoltunk és énekeltünk, azonban a "Dopamin" kezdeténél megtorpantam kicsit. Ez az egy dal volt hátra a "Hol talállak ébren"-ig.

- Most pedig szeretném felkonferálni az én kedvesem. - kezdett bele Ati. - Igaz, mi nem szeretnénk az a pár lenni, akiket mindig az arcotokba tolják a médiában vagy akikről az egész instagram szól, azonban... - tartott egy kis hatásszünetet, amíg a közönség üdvrialgásba kezdett. - Ő az, aki megérdemli a figyelmet! Az a new wave lehet ez a lány a magyar zeneiparban, akihez hasonló nincs több! - megszámlálhatatlan ember kezdett tapsolásba, Ati is tapsolt kettőt és folytatta. - Jöjjön Lea, az én szerelmem! És a közös dalunk, a "Hol talállak ébren"! Fogadjátok nagyon sok szeretettel! - fejezte be és intett nekem, hogy menjek fel.
- Sziasztok! - integettem egyelőre még félénken, és többre nem is volt időm. Fészek és Pisti belekezdtek a dalba.
- "Nem tudod, mit akarsz, mégis itt vagy"... - kezdtem énekelni. Meglepettségemre sokan becsatlakoztak mellém, az első két sor kompletten énekelt végig. Ők voltak a leglelkesebbek. Ati részénél azonban érezhető volt, hogy mégjobban megőrült mindenki.
- Köszönjük szépen, hogy itt voltál és elénekelted ezt velem! Te vagy a legcsodásabb! - a mondat végére elhalkult a szorosan mellém lépő srác. Megfogta a kezem, megszorította azt és egy puszit nyomott arcomra, melybe belepirultam. Amire figyelmes lettem az a sok vaku villanás, ahogyan készítették rólunk a fényképeket.