𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ it's gettin' hot here ♡

2022. 06. 18., szombat

A házban nem volt senki. Ati elhúzta az üvegajtó előtt a függönyt, és magához ragadott. Hevesen csókolt. Mindkettőnknek alkohol íze volt. Felemelt és feltett a konyhapultra. Miközben csókolt, lábaim széthúzta és közel állt hozzám. A nyakam illette csókokkal, amitől egyre hevesebben vert a szívem. Akartam őt, mindennél jobban.
Kint a disco zene egyre hangosabban szólt, sokan sikítoztak. Az alkohol mámora lesújtott rám, és szerintem Attilára is.
Észrevétlenül, szoknyám alatt kezeit a combjaimra tette. Hirtelen mozdulattal, szinte letépte bugyim. 
- Mit csinálsz? - nevettem halkan. 
- Álljak le? - suttogta fülembe, miközben kezeivel feljebb haladt. Ő is hallotta, mekkorát nyeltem. Nem feleltem. Ati előrébb húzott, és elém guggolva arca elveszett a szoknyám alatt. Combom belső részét látta el csókokkal, remegett mindenem. Váratlanul belém nyalt. 
- Úristen! - nem tudtam visszafogni magam. Szemeim becsuktam, hátradöntöttem a fejem. 
Felkapott újra, és az egyik szoba felé vettük az irányt. A kulcs a zárban volt, amit rögtön el is fordított. Az ágyra finoman dobott le, és folytatta a konyhában elkezdett tevékenységét.

Nem tudom, hány óra volt, mikor bementünk a házba, de hajnal egy elmúlott, mire visszatértünk a többiek közé. Mintha észre sem vették volna, hogy eltűntünk, önfeledten táncolt és énekelt továbbra is mindenki. Éppen Desh kezében volt a mikrofon. 
Benti elfoglaltságunk után józannak éreztem magam.
- Kérsz? - nyújtott felém egy doboz cigit Ati.
- Köszönöm. - húztam ki egy szálat. - Nem csak a cigit. - néztem rá, miközben leültünk. Csak mosolygott és megnyalta száját. Elnevettem magam, utána csöndben szívtuk el a cigarettát.
- Merre voltatok elveszett báránykák? - jött elénk nevetve, cseppet sem józanul Berta. 
- Sürgős teendőnk adódott. - titkolóztam. Ati bólogatott mellettem.
- Hát jó! - vonta meg kacarászva a vállát, és majdhogynem ráborult a mögötte álló Deshre. 
- Gyere ülj le! - kapta el Desh, és két oldalról szorította, nehogy elessen. Leültette a fából készült ülőhelyre, ami velünk szemben foglalt helyet és leült mellé. A barátnőmön látszott, hogy nincs jól. 
Nem sokkal később, a kert végébe szaladt el hányni, ahol nem ő volt az egyetlen ilyen passzban levő ember.
Atival remekül éreztük magunk, sorban döntöttük le a feleseket és rengeteget nevettünk. Egy kis táncra is sikerült rávennem, ami számára annyiból állt, hogy fogta az egyik kezem és "lötyögött" vagy ugrált. 
Kezdett világosodni, mikor csak páran maradtunk már. Pontosabban Berta, Pisti, Ati, Desh és én. A többiek bent elaludtak a ház különböző pontjain.
Ati a nappaliban talált egy akusztikus gitárt, ami díszként volt elhelyezve. A rengeteg port csak úgy söpörni lehetett róla. 
- Szerinted ez működik? - kérdeztem. 
- Remélem. - ezzel egy időben elkezdte behangolni. 
Lassan kezdte el pengetni, én pedig hirtelen felindulásból magamhoz vettem a mikrofont. A többiek ültek és cigiztek, így szemléltek minket pár méterről. Elkezdtem énekelni.

Nem tudod mit akarsz mégis itt vagy
Ma az ész ami fékez csak itt hagy
Nem tudod mid vagyok de úgy nézel,
Előbújik a fény a sötéttel
Mi jön most kik leszünk mondd 'barátom'?
"Magamat mindig bajban találom"
Kerülj el mondjuk rég de nem bánom, ha elrontod ma is a világom...

A résznél, melyet Ati írt meg, odatartottam neki a mikrofont.

Mi szolgáknak vagyunk jók, nem barátnak
Ne marasztalj nem hagyom, hagylak másnak,
Csak kérlek szólj rám ha már te mennél,
Talán nem vagyok más neked csak vendég
Mondd, hogy máshol lehetnél de inkább szenvednél,
Minthogy végleg odébb állj
Miattad kényelmet találtam itt lent
Ha még egyszer látlak elfelejtek én mindent
És tudom, hogy nem jó így és nem lesz így jó vége
De tudom, hogy hol talállak mindig ébren
Eskü máskor tovább lépek, van még ezer álmom,
Három éve magamnak építettem világom
És tudom, hogy csak én leszek, én tudom, kire várok oh

Volt részlet, melyet rögtönzött, produkciónk mégis hatalmas tapsvihar követte.
- Ezt nem ismerem, kinek a dala ez? - kérdezte Berta, már kijózanodva.
Atival összenéztünk, és egyszerre feleltük egy-egy félmosoly keretében, hogy a sajátunk.