𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ jealousy, jealousy ♡

2022. 07. 23., szombat

Az utolsó napja kezdődött el azon a szombati napon a forgatásnak. Egyhuzamban az ötödik napunk volt, már mindenki kezdett belefáradni. Hála égnek a munkálatok ennek ellenére is jól álltak, és úgy nézett ki, huszonötödikén a közönség is látni fogja. 
Pár képkocka volt hátra, Ati verzéje után a videóklip vége. 

Odaértünk a forgatás helyszínére, ami ugyanaz a ház volt, mint az első két napunkon. A crewhoz csatlakozott egy lány, akit mi még nem ismertünk akkor.
- Sziasztok! Daniella vagyok. - lépett oda kéznyújtva először Atihoz, majd hozzám. Miután bemutatkoztunk, furdalt a kíváncsiság neki milyen szerepe lesz, vagy milyen teendője akad velünk, szóval odaosontam Zsombort megkérdezni, míg felállt a jelenethez Ati. 
Láttam, eközben, hogy a lány követi a berendezett helyhez. 
- És csapó! - ordított Zsombor. - Mit is kérdeztél? - fordult felém.
- Daniellának milyen szerepe van? - kérdeztem meg ismét.
- Úgy fogjuk megvágni a videót, hogy a lepedővel te esel a földre, de ő kel fel alóla. A legvégén pedig ő fogja megcsókolni Atit. - mondta ki a végét, amikor odakaptam a fejem, mi történik. Láttam, hogy a lány sétál Ati felé. 
- Na, ezt biztos, hogy nem! - suttogtam magam elé dühösen, és nem érdekelt semmi. Odafutottam, és a lányt kigáncsolva átöleltem Atit. Egy nagy csattanást hallottunk a földön, ahogyan pedig felemeltem fejem Ati vállából, elképedt arcokkal találtam szemben magam. 
- Te mit csinálsz? - suttogta elém Ati megdermedve.
- Ezt nem hiszem el, baszdmeg! - tápászkodott fel a lány, jobb karját szorítva. 
- Annyira sajnálom! Ez nem szándékos volt! - léptem hozzá, de kezével intett, hogy látni sem kíván. 
- Te mit csinálsz? - lépett oda Zsombor is idegesen. 
- Sajnálom, de azt nem tűröm el, hogy a barátom valaki mással csókolózzon. Akkor sem, ha ez "csak" - kezdtem el fintorogva macskakörmöket mutogatni - egy videóklip. - nyomatékosítottam mondandóm mindenkiben, hangos szavaimmal.
- De ő nem szeretett volna megcsókolni. - nézett értetlenül Ati.
- Most mi van?! Ti együtt vagytok?! - értetlenkedett Zsombor.
- Ez nem elég egyértelmű?! - kiabáltam reflexszerűen. 
- Nem. - nevetett kínjában Zsombor. - Egy forgatásra bárki jöhet együtt, akik együtt dolgoznak. - gesztikulált kezeivel is.
- Te komolyan nem mondtál rólam semmit? Senkinek? - tettem szemrehányást Ati felé címezve. Éreztem, hogy szemeimben könnyek gyűlnek. 
- Nekem mennem kell! Forgassatok, amit szeretnétek, de én nem egyezem bele ezek után, hogy ez bármikor is kikerüljön! - azzal a lendülettel ki is viharoztam az ajtón, és az autóba beülve magam mögött hagytam az egész kócerájt. Sós könnyek csepegtek le a ruhámra és a kormányra. Nem találtam zsebkendőt, amivel könnyíteni tudtam volna helyzetemen. Egy erdő mellett húzódtam félre, és kisírtam magam. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, és fogalmam sem volt, mitévő legyek. Azon gondolkodtam, érdemes-e visszamennem Ati lakására, vagy egyenesen Székesfehérvárra vezessen az utam?

Ati ajtaján léptem végül be, aki idegesen toporzékolt a bejárat előtt. A lábam épphogy betettem, de már szorosan karjai közé font. Szótlanul tűrtem, nem öleltem vissza.
- Ne haragudj rám! - suttogott fülembe. Lassan elhúzódott tőlem, és egészen a szobáig húzott karomnál fogva. Leültünk egymás mellé az ágyra. Az arcom alig éreztem, annyira tele volt itatva könnyeimmel. 
- Nem mondtam ki konkrétan senkinek, hogy mi együtt vagyunk. Ha belegondolsz, mi ezt még egymásnak sem mondtuk ki sosem,... - kezdett bele.
- Te ezzel szeretnéd megmagyarázni nekem? Eddig nem tekintettél a barátnődnek? - háborodtam fel.
- Nem, nem ezt szeretném mondani! Hagyd, hogy végig mondjam! - fojtotta belém a szót. 
- Azt hittem, ez magától értetődő. Abba nem gondoltam bele, hogy ők nem látnak belőlünk sokat. Az egyetlenek, akiknek ez tényleg evidens, az Desh és Berta lehet. Senki más előtt nem viselkedünk, vagy viselkedtünk egy szokásos párként. Manapság az emberek megszokták, hogy mindenki a nyilvánosság előtt mutatja csókok formájában például a másik felé a szeretetét. Én nem szerettem volna, hogy ez legyen velünk.
- Ahogyan én sem... - szóltam közbe. - Nekem új ez a világ.
- Tisztában vagyok vele, ahogyan azzal is, hogy hirtelen történt minden. Szeretnélek megóvni a "rivaldafénytől", nem szeretném, ha minden újság címlapján mi virítanánk. - megfogta a kezem, én pedig bólogattam. 
- Sajnálom, hogy ilyen hülye voltam. - mire kimondtam, már magához is rántott. Megcsókoltuk egymást.
- Azért vicces volt, ahogy fellökted a csajt. - nevette el magát utána.
- Igazi Azahriah fangirl vagyok? - nevettem én is.
- Az. - röhögött továbbra is. - Ez a jelenet ki fog maradni a videóklipből. Én nem tudtam, mi fog történni. Azt hittem, hogy egy ölelés lesz csak. Zsombor azzal magyarázta, hogy jobb lett volna a felvétel, ha real történik meg, és nem megjátszott, ezért nem mondta el nekem, hogy meglepődjek és a valódi reakcióm legyen felvéve. De amint elviharoztál én útnak indultam...
- Szeretlek! - mondtam ki én elsőnek. Ezt a mondatot csak ő kezdeményezte addig a pillanatig.
- Én is szeretlek, te őrült! - nyomott egy puszit ajkaimra. - Akkor beleegyezel a klip megjelenésébe? - kérdésére csak mosolyogva bólogattam.