𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ fangirling, like a 13 years old ♡

2022. 06. 03., péntek

- Micsoda? - visítottunk fel a barátnőmmel szinte ugyanabban a pillanatban. Boni csak mosolygott, örült a mi boldogságunknak. 
- Na jó! Most hirtelen úgy érzem magam, mint 13 éves koromban, mikor rajongtam valamelyik nyálas külföldi bandáért és fangörcsöt kaptam. - nevettem el magam. - 21 évesen ez nem ciki? - néztem még mindig nevetve Bertára. 
- Nem tudom, de nem is érdekel!
A továbbiakban anyuék letették a telefont, az idő körülbelül az este 10 órát súrolhatta. A lányok kitalálták, hogy játsszunk egy játékot.
- Na, akkor a játék menete az alábbi lesz... - kezdte Boni. Mindig is szeretett ő lenni a csapat irányítója. Sosem volt erőszakos vagy makacs, inkább csak az az ember, akiről mindenki sejtette, hogy neki vannak meg a megfelelő képességei egy társaság irányításához. Bárkinek egyértelmű volt ez, sosem zavart senkit. 
- Bizarr vagy intim kérdéseket fogunk feltenni egymásnak, aki pedig nem szeretne válaszolni, le kell húznia egy shotot. - mutatott a Bombay üvegre, amit behozott a pogácsákkal együtt. 
- Jól hangzik. - vigyorogtam. Bertának már annyira nem tetszett az ötlet, inkább csak fintorgott, de belement a játékba.

Éjfél környékén már kellően becsiccsentett mindegyikünk és Boni azt a kérdést szegezte hozzánk, hogy:
- Mi lenne, ha kilencedikén Azahriah vagy Desh szeretne tőletek kérni valamit szexuálisan? - nevetett.
- Akármennyire is imádom őket, biztosan nem mennék bele. - Furán néztek rám a lányok.
- Mármint oké, jó pasik, híresek, jók a zenéik, van pénzük... - soroltam - de attól még egy találkozás velük és az, hogy szeretjük a zenéiket nem jelenti azt, hogy egyből szeretnék velük lefeküdni vagy hasonló. 
- Jogos, de én belemennék. - mondta Berta és nagyon sokat nevettünk. 

2022. 06. 04., szombat

Éjszaka nálam aludtak a lányok, hajnali 4-ig biztosan fent voltunk. 10 óra után pár perccel ébredtem. Összepakoltam a szobában a magunk után hagyott kuplerájt, miközben rágyújtottam egy szál cigire. 11 órakor már a lányok is bőven felkeltek. Főztem magunknak egy kávét és közben megtárgyaltuk, hogy mindegyikünk szabad a mai napon, ezért kellene valamit csinálnunk. Bertával elsősorban az volt az ötletünk, hogy a koncertre találjuk ki, mit veszünk fel és tervezzük meg, hogyan jutunk el Budapestre, stb. 
Nyugodtan nézegettem az instagramot, miközben Berta hazaszaladt pár ruháért, ami szóba kerülhet a koncertre. Pár utcával lakott csak arrébb, szintén tömbházban. Boni visszafeküdt aludni.
- De jó pasi lett ez az Attila. - gondolkodtam magamban, mikor megláttam egy általa feltöltött fényképet. Gitárral a kezében ült a fotelben. Szinte vele együtt nőttem fel, csak egy évvel vagyok nála idősebb. Gyerekek voltunk mindketten, mikor elkezdtem követni Youtube-on a Paul Street nevű csatornáját. Az egyetlen youtuber volt, akit követtem napi szinten. Fiatal kora ellenére nem azt láttuk tőle, amit többi ismert embernél. Nem nyomta az arcunkba a magánéletét és nem gyártott úgymond "tartalom nélküli tartalmat" vlogvideók formájában. A világ érdekes tényeit tárta fel számunkra, amelyekre az emberek jó része nem keresett volna rá önszántukból. 
Aztán pedig mintha egy másik személyt láttam volna, mintha egy kettős élet tárult volna elém. Egy befutott youtuber, aki szíve mélyén a zenével is szeretett volna törődni. 
Aztán azon gondolkodtam, ez mennyire jól áll neki és mennyire jól tette, hogy egy ilyen tehetséget nem engedett elvészni. 
Bekapcsoltam a rádiót, ahol a reggeli ébresztő műsornak lett éppen vége. A műsorvezetést egy hölgy vette át, aki a magyarországi trending listát készült lejátszani. Az 50. helyről megszólalt a "Dopamin" című száma Attilának, ekkor lépett be az ajtón Berta egy hátizsákkal, a kezében pedig két nagy szatyorral. 
- Rengeteg ruhát hoztam. - nézett rám lihegve. - Elfáradtam, baszki. 
- Minek futottál? - forgattam a szemem.
- Nem futottam, de fogd meg mennyire nehezek! - válaszolt, de itt is csak forgattam a szemeim.
- Legalább válogathatsz te is! Gondoltam maradok ebben az egy hétben. - nézett rám kérdőn. 
- Mintha nem laknál 5 percnyire. - nevettem, és elkezdtem behordani a táskákat a szobába, ahol Boni már a telefonját nyomkodva feküdt. 
- Akkor most haza is megyek! - kiabált utánam Berta. 

A nap hátralevő részében átnéztük a ruhákat, de természetesen az én szekrényem fele is káoszban állt. Mindenesetre sikerült egy egyszerű szettet választani mindkettőnknek, de mégsem unalmast. A vonatot is kinéztük, mellyel felutazunk aznap a fővárosba és megbeszéltük, hogy csak egy reggel indulóval jövünk haza.