𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ the day of the concert ♡

2022. 06. 09., csütörtök

Reggel már izgatottan keltünk fel Bertával. Tudtuk, hogy eljött a nap, amire abban az elmúlt időszakban a legjobban várakoztunk. Tényleg nálam aludt az azt megelőző napokban, de nem zavart. Minden nap dolgoznom kellett a szoláriumban reggel héttől délután háromig vagy négyig, ezért csak késő délután vagy estefele találkoztunk. Mivel ő egyetemen végzi még jelenleg is a hatodik szemeszterét, - azaz az utolsó évét - ezért ő vagy bent ült a Budapesti Corvinus Székesfehérvári Campusán valamilyen gazdasági órán, vagy nálam tevékenykedett valamit. 
- Mmmm... - morogtam az ébresztőre reggel fél hatkor, miközben barátnőm már egy csészével a kezében ült le mellém.
- Madárcsicsergős szép reggelt! - vigyorgott a kávét a kezembe nyomva, majd felpattant felhúzni a redőnyt. 
- Vágom én, hogy ma koncert. Örülök én is, de hogyan tudsz ennyire aktív lenni kora reggel? Szinte még hajnal van! - ültem fel.
- Egyszerűen csak elönt a boldogság. - vigyorgott.
Felálltam, és kisétáltam a konyhába, ahol a reggeli ébresztőm mellé meggyújtottam a szokásos cigarettámat is. Berta laptopja már az asztalon volt, ahol meg volt nyitva a legutolsó szakdolgozata, mellyel az egyetemen végeznie kellett és hivatalosan is közgazdász lehetett. 
Reggel hat óra harminc perckor már útnak eredtem a munkahelyemre. Fülembe bedugtam a fülhallgatómat, és bekapcsoltam Azahriah "blvck" című számát.

"I hope you hear the message, what I'm sending
  'Cause sometimes I feel like that that's a blessing
   Sometimes I feel like that Buddha blessed me"

Talán mindig is ez volt tőle a kedvenc számom, reméltem, hogy aznap játszani fogja. 

Rövidített műszakban dolgoztam. Mivel én üzemeltettem az egész szoláriumot, ezért hála Istennek, senkitől sem kellett engedélyt kérnem arra, hogy előbb elmehessek. Ahogy beléptem délután egykor az ajtón, Berta szinte a nyakamba ugrott.
- Ezt figyeld, milyen tuti kiegészítőt szereztem nekünk! - vigyorgott, és odanyomott a kezembe egy rózsaszín kalapot, ami hasonlított a régi cowboy stílusú darabokra. 
- Tudod, ez van nagyon felkapva Sheinről! Ma a piacon árulta a nő. - vigyorgott még mindig. 
- Menő nagyon, de nem lesz túl feltűnő? - nevettem, miközben a fejemre tettem.
- Az a lényeg, hogy Azi és Deshi felfigyeljen ránk, nemde? - húzogatta a szemöldökeit. Majdhogynem észrevétlenül bólintottam egyet, és leraktam az előszobában a hátizsákom. Próbálkoztam igyekezni, mert négy órára már a vasútállomáson kellett lennünk.
A fürdőbe beérve megmostam az arcom, miközben Berta mellettem rágyújtott egy cigire és kipakolta sminktermékeink. 
- Te mennyire szeretnél feltűnőt? - néztem rá.
- Szerintem egy erős smink már túlzás lenne a kalap mellé. - nevetett. - Így is biztosan ki fogunk tűnni. 
- Remélem! - nevettem én is, és elkezdtem a korrektort felkenni. Úgy döntöttem megfogadom Berta tanácsát, és nem sminkelek kirívóan. Nem szerettem volna a srácokkal való találkozásnál sem azt elérni, hogy túl soknak gondoljanak minket, sem azt, hogy olyannak tartsanak, mint mindenki mást. Nehéz volt az aranyközépútat megtalálnunk, de szerintem sikerült.
 Berta szőke hajzuhatagját begöndörítettem, a saját hajamnak csak pár tincsén mentem át a vasalóval. Kiválasztott outfitünkkel szerettük volna azt sugallni, hogy mi együtt érkeztünk az eseményre. Én egy fehér spagetti pántos crop topot húztam fel, rózsaszín egyenes szárú nadrággal, barátnőm szintén ezt a színek felcserélésével. Én egy rózsaszín, míg Berta egy fehér színű mini hátizsákba pakolta be a legfontosabb dolgait, majd a kalapot rákötöttük és így indultunk útnak. 

Mikor Budapesten leszálltunk a vonatról, még kettő buszjáratra ültünk fel, hogy eljussunk a Budapest Parkig. Kígyózó sor állt körülbelül két kilométeren keresztül. Meglepettségünkre nem csak tinédzser lányok várakoztak, hanem rengeteg korunkbelit és idősebb generációkat is felfedeztünk az emberek tömegében. Már a bejárat előtt állva éreztem, hogy ez egy felejthetetlen este lesz számunkra.