Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

2x10. rész - A mosoly mögött

„Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg ez ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is."

/Marcus Aurelius/

Ausztrián egy melegfront söpört végig. A hőség olyan elviselhetetlennek bizonyult, hogy aki csak tehette, a szoba hűvösébe húzódott vissza. Az időjárás viszontagságai miatt az erdőben hatalmas tüzek pusztítottak, a tűzoltók pedig csak nehezen boldogultak a lángok elfojtásával. Mindeközben Margarita és Martin szabad reggelükön a Dachsteinon kirándultak. Apa és lánya az elmúlt hetekben sokat dolgoztak, így már rég nem nyílt lehetőségük arra, hogy életük legfontosabb eseményeit megvitassák egymással. A két fél a hátizsákjukba kapaszkodva járta végig a sziklákkal borított hegyoldalt. Noha Gruber doktornő arcán egy halvány mosoly tündökölt, édesapja éles szemeit nem tudta becsapni. A hallgatásnak Gruber doktor vetett véget. 

- Olyan csendes vagy egész idő alatt. Tehetek érted valamit, virágszálam? - torpant meg a sétában Martin, miközben vetett egy féltő pillantást elsőszülöttje felé. Annak ellenére, hogy a hír, amit mondani készült, jó volt, fiatal hölgy arcán mégis egy bátortalan mosoly suhant át. A kérdés címzettje nagyot sóhajtva merített erőt a válaszadáshoz. 

- Emlékszel arra a nyomozóra, Tobiasra? Tudod, már meséltem róla. Egy ideje már egy párt alkotunk. Még soha nem voltam ilyen boldog. Minden stimmel kettőnk között. Képzeld, van két csodaszép lánya, akiket imádok és akik engem is szeretnek. A gond ott kezdődik, hogy Tobias Genfben kapott állást és kérte, hogy tartsak vele. Ha tehetném, egyből igent mondanék, de most, hogy a Gruber család nehézségekkel küzd, képtelen vagyok mindent hátrahagyni. Arról nem is beszélve, hogy ha elutazom, te és én el kell, hogy váljunk. - magyarázta Rita bájosan lebiggyedt ajkakkal, mire az idősebb fél szemében egy kedves apai mosoly csillant meg. 

- Ez a te életed. Az a fontos, hogy te mit szeretnél. Csak miattam ne mondj le a boldogságról. - jelentette ki Gruber doktor egyértelműen, ezt követően szeretetteljesen végigsimította a mellette álló felkarját. 

- El tudnám képzelni, hogy a jövőben Svájcban éljek. Genf és Ellmau végül is nincsenek olyan messze egymástól. - bólintott a Gruber lány határozottan, ezzel pedig elérkezett a búcsú ideje. A két fél lágyan átölelte egymást és igazából csak most tudatosult bennük, hogy hamarosan kénytelenek lesznek elválni a másiktól. Apa és gyermeke szíve szomorúsággal telt meg, ám azzal is tisztában voltak, hogy a szülőkről való leválás az élet rendjébe tartozott. Sajnos a meghitt percek gyorsan elillantak, ugyanis a távolban egy segélykérő hangra lettek figyelmesek. Mind ketten a hang forrásának irányába fordították a fejüket, mely egy kutyatámadás áldozatától érkezett. A két Gruber habozás nélkül sietett a bajba jutott megsegítésére és amíg a barna hajú orvosnő felmérte a sérült általános állapotát, addig az őszes hajú orvos a feldühödött állatot zavarta el. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. Karin, Clara és Torsten egy mozgalmas napot tudhattak maguk mögött, ezért a háromfős csapat vidám csocsózással igyekezett kipihenni a napi fáradalmakat. Thaler doktornő sorra egymás után szerezte a gólokat, ám az utolsó, mindent eldöntő találatot Bergmeister pilótanő és Bergmann szanitéc szerezte. A győztesek kedélyesen lepacsizták egymást, noha diadalukat nem élvezhették sokáig, mivel a következő bevetés is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esettről, a csipet csapat tagjai pedig a helikopterhez futottak, hogy elfoglalják jól megszokott helyüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a gép az égbe emelkedett.