Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

3x06. rész - Egynyári kaland

„Nincs is jobb idő a nyárnál arra, hogy elfeledjünk valakit."

/Jeffrey Eugenides/

Karin és Martin szabad délelőttjükön a falmászó klubban gyakoroltak. Férj és feleség az elmúlt napokban meglehetősen túlhajszolta magát, így ez a kis kikapcsolódás mind a kettejükre ráfért. A terem vidám nevetéstől volt hangos, noha Gruber doktornak csak nehezére esett tartani az iramot a másik féllel. Előnyét látva Thaler doktornő bájos kacajba kezdett, végül a fal legtetejére érve elégedetten nyugtázta a győzelmét. Miután mind a ketten cél értek, röviden megcsókolták egymást, ezt követően pár perc pihenőt tartottak, mielőtt visszamásztak volna. 

- Irigylésreméltó formában vagy. Úgy látszik jót tett neked ez a hétvége Hannával. Büszke lehetsz az elsőszülöttedre. Nagyon sokat változott az elmúlt években. Jól emlékszem rá, mikor először találkoztam vele. Még csak egy lázadó kamasz volt, akit Gregor ügyesen felhergelt ellenünk. - merengett el az emlékeiben Martin meglehetősen komoly tekintettel. 

- Büszke is vagyok Hannára. A most hétvégét viszont Rita lányunkkal, Emmával és Damiassal töltjük. Illene valami ajándékot vinni nekik. Szerinted mi legyen az? - tette fel a kérdést Karin egy lelkes mosollyal az arcán. 

- Mivel Rita és Tobias már összeházasodtak, vigyünk valami olyasmit, aminek a háztartásban is hasznát veszik. De ezt inkább rád bízom. Én az ilyenekhez nem értek. - válaszolta Gruber doktor lágyan mosolyogva. 

- És most nézzük, hogy ki ér le előbb. - vigyorodott el Thaler doktornő, ám ahogy ezeket a szavakat kimondta a csarnok másik végéből egy segélykérő hangra és egy bajbajutott sportolóra lett figyelmes. A klubban gyakorlók egy emberként kapták fel a fejüket, ám addigra már megtörtént a baj, a falról lezuhanó útja pedig egyenesen a hideg kövezeten ért véget. A Gruber házaspár összenézett, ezután szinte azonnal az ellátásra váróhoz siettek. Mialatt a szőke orvosnő felmérte a sérült általános állapotát, addig az őszes hajú orvos a telefonja után kapott és a mentők számát kezdte el tárcsázni. 

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján az "A" csapat vette fel a szolgálatot. Gloria, Mats és Peter egy csendes, nyugodt délelőttöt tudhatott a magáénak, de azért persze mindegyikük talált magának elfoglaltságot. Mialatt Gruber doktornő az orvosi szobában gépelte az elmaradt jelentéseit, addig Vollmer pilóta és Berger szanitéc a helikopter körül tevékenykedett. A két férfi lassan egy órája egymáshoz sem szólt, ám ez a hallgatás kezdett egyre idegesítőbbé válni. Mivel a szőke pilóta nem volt épp egy közlékeny alkat, a beszéd kezdeményezési jogát az alacsonyabbik fél ragadta magához. 

- Lia és te egy ideje már kerülgetitek egymást. Mi újság veletek? - kíváncsiskodott Peter.

- Még én magam sem tudom, hogy mi lesz kettőnk sorsa. Majd elválik. Mindenesetre ma este randizni hívtam őt. - felelte Mats tőle megszokott tényszerűséggel.

- Nem helyes, hogy hitegeted Liát. A vak is látja, hogy odáig van érted. - jelentette ki Berger szanitéc a szóban forgó személy irányába tanúsított mély együttérzéssel a hangjában. 

- Ma este megpróbálom kedvesen Gloria tudtára adni, hogy közte és köztem nem lehet semmi. - értett egyet Vollmer pilóta némi habozást követően. A beszélgetésnek az vetett véget, hogy a nap első bevetése is megérkezett. Amíg a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a elfoglalta szokott ülését a gépben. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a helikopter a kar segítségével az égbe emelkedett.